Ropogós, házi kacsatöpörtyű: óriási kedvencünk
Gyerekként a falusi nyaralások elmaradhatatlan ízei közé tartozott a nagymamám által készített tepertő, amit ő mindig így nevezett, sosem töpörtyűnek. Mivel családunkban nem ettünk sertéshúst, nagymamám legtöbbször csirkéből készítette el. Reggelente frissen, forrón, a ropogós kenyér csücskével fogyasztottam – számomra ez volt az egyik legnagyobb élvezet.
Ez a kenyér tökéletesen illik hozzá: Gyúrás nélküli házi kenyér – nagyon ropogós kéreggel
Bár a régi nyaraló már csak emlék, szerencsére a piacon mindig találok friss bőrt és hájat a kedvenc árusomnál. Ma már anyukaként ugyanúgy rajongok a tepertőért, mint gyerekkoromban, bár sajnos a családban csak én szeretem, így ritkán készítek. Amikor viszont mégis, akkor biztosan én falom fel az egészet – sokszor még azt sem várom meg, hogy kihűljön. Az évek során kacsából is kipróbáltam, ami még gazdagabb ízvilágot kínál, mint a csirke. Az egyetlen kellemetlenség a tepertősütésnél az intenzív illat, de egy jó szellőztetéssel ez könnyen orvosolható.
A recept folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
Miért érdemes kacsazsírt használni?
Bár a tepertő nem éppen a legdiétásabb fogás, időnként megengedem magamnak, hogy friss kenyérrel és savanyúsággal élvezzem az ízét. A kisült zsírt nemcsak kenyérre kenve, lilahagymával fogyasztom, hanem más ételekhez is felhasználom. Pogácsatésztába dolgozva fantasztikus ízt ad, de még a hétvégi rántott húst is gyakran kacsazsírban sütöm ki.
Ez is érdekelhet: Titkos máj főzési tippek, amiket nem sokan ismernek és istenivé varázsolják a csirkemájat!
Sokan egészségtelennek tartják a kacsazsírt, pedig a benne található linolénsav jótékony hatással van a vesék működésére, és elősegíti a kalcium felszívódását. Az egyszeresen telítetlen zsírsavak pedig hozzájárulnak a koleszterinszint csökkentéséhez. A titok csupán az, hogy mértékkel fogyasszuk.
Hozzávalók (4 adaghoz):
- 1 kg bőrös háj
- 3 dl víz
- 4 gerezd fokhagyma
- Ízlés szerint só, bors, majoránna
- 1 dl tej
A recept folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
Elkészítés:
A bőrös hájat vágjuk 3-4-5 centiméteres kockákra – én a kisebb darabokat kedvelem –, és alaposan vizsgáljuk át, hogy ne maradjon rajta toll vagy annak tokja. Tegyük a kockákat egy lapos, vastag falú edénybe, és öntsünk alá annyi vizet, hogy félig ellepje.
Adjunk hozzá a fokhagymagerezdeket és a fűszereket (só, bors, majoránna). Lefedve főzzük kb. egy órán keresztül, majd amikor már szép színt kap, néha óvatosan keverjük át. Amikor kezd barnulni, álljunk mellette, hogy elkerüljük a tepertő összetörését.
Vegyük le a fedőt, és addig süssük, amíg ropogós aranybarna nem lesz. Néha óvatosan nyomkodjuk meg a darabokat az edény szélénél, hogy megnézzük, maradt-e még zsír bennük. Ha sercegést hallunk, hagyjuk tovább sülni.
Amikor már csak kevés zsír marad a tepertő alatt, adjuk hozzá a tejet. Ez segít, hogy a tepertő szép színt kapjon és még ropogósabb legyen. Pár percig pirítsuk tovább fedő nélkül.
A kész tepertőt szedjük ki egy tányérra, hagyjuk hűlni – vagy fogyasszuk el melegen, amilyen gyorsan csak lehet!
Ajánló: Szatmári szilvalekváros papucs: igazi retro finomság karácsonyra