A fűszeres bevonat adja a karaktert
Egy tálban összekeverjük a lisztet a sóval, a fűszerkeverékkel és a paprikákkal. A paprika nemcsak ízt ad, hanem azt a jellegzetes aranybarna színt is, amit a strandos hekkhez kötünk. A csípős változat elhagyható, ha gyerekeknek vagy visszafogottabb ízlésű vendégeknek készül az étel.
A haldarabokat ebben a keverékben forgatjuk meg alaposan. Nem vastag panírréteg a cél, inkább egy egyenletes, fűszeres bevonat, amely sütés közben szépen rásül a filére.
Sütőben is lehet ropogós
Egy nagyobb tepsi aljára olajat öntünk, és egyenletesen eloszlatjuk. A lisztes haldarabokat egymás mellé helyezzük úgy, hogy ne fedjék egymást. Ha túl közel kerülnek, inkább párolódni kezdenek, mint pirulni.
A tetejükre is kerül egy kevés olaj, majd az egészet előmelegített, kétszáz fokos sütőbe tesszük. Körülbelül húsz perc után érdemes megfordítani a szeleteket, hogy mindkét oldaluk egyformán süljön. A második etap végére a hal külseje ropogós, a belseje pedig szaftos marad.
Sütés után rövid ideig papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olaj távozzon. Frissen az igazi, citrommal, salátával vagy akár egy egyszerű szelet kenyérrel.
A hekk talán nem számít bonyolult fogásnak, mégis sokak számára érzelmi töltete van. Egy falat, ami visszarepít a vízpartra, még akkor is, ha épp a saját konyhánkban ülünk az asztalnál. És néha ennyi is elég.
Ajánló: Évtizedekig titkolták: ettől volt a nagymamák zserbója verhetetlen
