Nagyszüleink még gyakran főzték, ma már alig ismeri valaki ezt a pörköltet
A magyar konyhában sok olyan alapanyag létezik, ami ma már ritkán kerül az asztalra, pedig régen teljesen természetes része volt a főzésnek. A kakastaréj is ezek közé tartozik. Sokan talán meg sem kóstolták még, mások pedig különlegességként tekintenek rá.
Pedig a régi falusi konyhákban egyáltalán nem számított szokatlannak. Amikor az állat minden részét felhasználták, a taréjból gyakran készült pörkölt vagy tartalmas egytálétel. Aki egyszer megkóstolja, általában meglepődik, mennyire szaftos és karakteres fogás tud lenni.
Egy alapanyag, amely a régi konyhákból maradt ránk
A kakastaréj sokak számára inkább érdekesség, mint megszokott alapanyag. A hagyományos paraszti gazdálkodás idején azonban természetes volt, hogy az állat szinte minden része a konyhában végezte. A taréj ilyenkor nem különlegesség volt, hanem egy újabb lehetőség arra, hogy tartalmas étel készüljön.
Állaga a hosszabb főzés során válik igazán élvezetessé. A lassú, alacsony hőfokon történő főzésnek köszönhetően puha és szaftos lesz, miközben a pörköltalap magába szívja a fűszerek ízét. Éppen ezért sokan úgy tartják, hogy a türelem ennél az ételnél különösen fontos.
A pörköltalap adja meg az étel karakterét
Ahogy sok magyaros fogásnál, itt is az alap határozza meg az étel hangulatát. A hagyma, a paprika és a paradicsom együtt adja azt az ízvilágot, amely a klasszikus pörkölteknél megszokott. A lassan pirított hagyma és a fűszerek adják meg azt az illatot, amely már a főzés közben betölti a konyhát.
A kakastaréj ehhez az alaphoz kerül hozzá, majd hosszabb ideig, fedő alatt fő tovább. Ez alatt az idő alatt az ízek összeérnek, a hús pedig megpuhul. A főzés vége felé kerül bele az őrölt paprika, amely a színt és a jellegzetes pörköltízt adja meg.
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!
