Még a nagymamámtól tanultam: így születik meg az igazi házi kovász
Gyerekkoromban a konyhapulton mindig ott állt egy befőttesüveg. Nem volt felcímkézve, nem volt eldugva, és senki nem magyarázta túl, mi van benne. Csak annyit tudtam, hogy ahhoz nem nyúlunk feleslegesen. Nagymamám néha ránézett, de sokáig nem értettem, hogy mi is ennek a szerepe.
A házi kovász nem csupán egy alapanyag. Inkább egy élő folyamat, amelyhez az ember óhatatlanul kötődni kezd. Figyeli, szagolja, eteti, és közben észrevétlenül lelassul. Nem véletlen, hogy sok családban generációk óta ugyanazzal a módszerrel készül, apró, alig kimondott szabályok mentén.
Az első napok csendje
A kovász története egy egyszerű üveggel indul. Egy nagyobb befőttesüveg aljára kerül egy evőkanál liszt és ugyanennyi víz. Nem kell túlgondolni, a lényeg az, hogy csomómentes legyen a keverék. Az üveget nem zárjuk le szorosan, de nem is hagyjuk teljesen nyitva. Így kap levegőt, mégis védve marad.
Ezután nincs más dolgunk, mint várni. Az első huszonnégy óra általában eseménytelennek tűnik, de a háttérben már elindulnak azok a folyamatok, amelyekből később az élő kovász megszületik. A konyha hőmérséklete, a liszt minősége, még az évszak is beleszól abba, hogyan viselkedik majd.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
