Az anyakovász gondozása
Az anyakovász már érzékenyebb. Nem szereti, ha elfelejtik etetni, és azt sem, ha túl híg. Itt már inkább a tapasztalat számít. Ha túl folyós, kap még egy kis lisztet. Ha erősen, szúrósan savanyú az illata, az csak azt jelzi, hogy éhes.
Ez nem hiba. Csak több törődésre van szüksége. A kovász ilyenkor nem romlott, csak jelez. Ahogy egy régi konyhai mondás tartja: a kovász mindig szól, csak meg kell tanulni érteni.
Megosztani és továbbadni
Amikor a kovász már stabilan működik, gyakran több lesz belőle, mint amennyire szükség van. Ilyenkor jön el az a pillanat, amikor érdemes továbbadni. Egy kis üveg kovász ajándékba adva nemcsak praktikus, hanem személyes gesztus is.
Van, aki megszárítja, más elajándékozza, megint más egyszerűen tovább eteti. A kovász ebben hasonlít leginkább a régi receptekhez. Nem birtokoljuk, hanem gondozzuk, és időnként továbbadjuk. Ez az a pont, ahol a konyha már nemcsak főzésről szól, hanem kapcsolódásról is.
Ajánló: Ez a KRESZ-kérdés sokakat megtréfál: te tudod a helyes áthaladási sorrendet?
