Ez a hozzávaló teszi tökéletessé a krumplipürét
A krumplifőzelék azok közé az ételek közé tartozik, amiről mindenki azt hiszi, hogy tökéletesen ismeri. Gyors, olcsó, és pont ezért ritkán gondolkodunk el rajta, miért sikerül néha jobban, máskor pedig kevésbé jól. Megmutatjuk, miken múlhat.
Mégis van egy furcsa ellentmondás körülötte. Papíron könnyű elkészíteni, a valóságban viszont sokaknál túl híg lesz, lisztes marad az íze, vagy a végén csomósodik, és már nem az a selymes, krémes fogás kerül a tányérra, amire vágytunk.
Miért hisszük, hogy a babérlevélen múlik minden?
A babérlevélnek komoly tekintélye van a magyar konyhában. Sok családban ez az a fűszer, ami nélkül „nem is krumplifőzelék a krumplifőzelék”. Nem véletlen, hogy szinte automatikusan kerül a lábasba, mert tényleg ad egy jellegzetes, otthonos aromát.
Csakhogy a jó krumplifőzeléket nem csak az íz határozza meg. Ugyanannyira számít az állag is, az a krémesség, ami miatt nem folydogál a tányér alján, de nem is ragad meg lisztes masszaként. A babérlevél ezen a részen nem igazán tud segíteni, bármennyire szeretjük is.
Az állag az, amin sokszor elcsúszik a történet
A legtöbben a klasszikus habarás felől közelítenek. Liszt tejjel, liszt tejföllel, és már mehet is bele, gondoljuk. A baj az, hogy ez a megoldás könnyen hozza magával a csomósodást, a nehezebb, „ragadós” érzetet, vagy azt a kellemetlen lisztes utóízt, amitől a főzelék hiába fűszeres, mégsem lesz igazán finom.
Ilyenkor sokan próbálják menteni a helyzetet még több tejföllel, még több vízzel, még több keveréssel. A végeredmény néha jobb lesz, néha csak még zavarosabb. A krémesség pedig valahogy mindig hiányzik belőle, pedig pont ez lenne az, ami a krumplifőzeléket igazán szerethetővé teszi.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A plusz hozzávaló, ami sokaknál kimarad
Sokan tejfölben gondolkodnak, mert az ad savasságot, és attól lesz „főzelék íze”. A tejszín viszont ritkábban jut eszünkbe, pedig egészen másképp viselkedik a fazékban. Nem annyira savas, mint a tejföl, nem olyan vizes, mint a sima tej, és sokkal könnyebben hoz össze egy egységes, lágy állagot.
Egy kevés főzőtejszín attól működik jól, hogy nem akarja átvenni az irányítást, inkább összesimítja az ízeket. A burgonya krémesebbnek hat tőle, a főzelék selymesebb lesz, és az egész étel kicsit kerekebb, „készebb” érzetet ad.
Hogyan érdemes hozzáadni, hogy ne rontsd el?
A főzőtejszínnél nem az a lényeg, hogy sok kell belőle. Egy közepes adaghoz gyakran elég egy deci, és az időzítés számít igazán. Ha a végén kerül bele, már nem kell vele külön dolgozni, nem kell habarást készíteni, és kisebb az esélye annak is, hogy szétesik az állaga.
Sokan azért óvatosak a tejszínnel, mert félnek, hogy „elviszi az ízt”. A gyakorlatban inkább arról van szó, hogy tompítja a túl éles savasságot, és egy lágyabb, kicsit elegánsabb főzelék jön ki belőle, ami közben teljesen megőrzi a klasszikus magyaros karakterét.
Mitől lesz még egy fokkal jobb, ha szereted a finom csavarokat?
A krumplifőzelék azért jó terep, mert bírja az apró kísérletezést. Van, aki egy egészen pici szerecsendiótól esküszik rá, mert ettől mélyebbnek tűnik az íze. Mások egy kevés mustárral szoktak játszani, ami nem tolakodó, inkább csak kiemeli a többi ízt, és ad egy kis karaktert a végén.
Ezek nem kötelező trükkök, inkább olyan ötletek, amik akkor jönnek jól, amikor ugyanazt a krumplifőzeléket szeretnéd, csak egy kicsit jobb verzióban. Olyanban, amire azt mondod a kanál után, hogy igen, pont ilyennek kellett volna lennie.
A krumplifőzelékben van valami megnyugtató, még akkor is, ha ezerféleképpen készítik. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, csak néha elég egy apró változtatás, hogy a megszokott étel egyszer csak sokkal finomabbnak hasson. És onnantól nehéz visszamenni a régi módszerhez.
Ajánló: Ez a KRESZ-kérdés sokakat megtréfál: te tudod a helyes áthaladási sorrendet?