A profi palacsintasütők titkai egy helyen: ettől lesz hibátlan minden darab
Mindig azt hittem, hogy a palacsintosütés az egyik legegyszerűbb feladat a konyhában, aztán amikor sorra készültek a vastag, gumis vagy szétszakadó palacsinták, rájöttem, hogy ez bizony sokkal több odafigyelést igényel. Egy idő után kezdtem megérteni, hogy a palacsintának lelke van: ha törődünk vele, meghálálja, és olyan vékony, illatos, szépen pirult darabok születnek, amit mindenki örömmel teker fel lekvárral vagy túróval. Azóta a palacsintasütés nálam már nem gyors rutin, hanem egyfajta apró konyhai rituálé.
A tészta valódi állaga
A tökéletes palacsintatészta sima, csomómentes és lágyan folyós, de semmiképpen nem híg. A legjobb eredményt akkor értem el, amikor elkezdtem robotgépet használni, mert így minden egyes alkalommal egyenletes, bársonyos állagot kaptam. A tésztát mindig hagyom pihenni, mert a liszt szemcséi ilyenkor megszívják magukat, megduzzadnak, és sokkal szebb, könnyebben kezelhető palacsinta lesz belőle. Idővel arra is rájöttem, hogy a tojás mennyisége sem mindegy: minél több kerül bele, annál lágyabb és rugalmasabb lesz a végeredmény. Cukrot viszont már sosem teszek a tésztába, mert attól gyorsabban ég, és a palacsinta könnyen odakap.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
Az alaprecept a megfelelő arányokkal
A saját, bevált tésztám mindig ugyanazzal az aránnyal indul: a liszt mennyiségéhez képest a tojásból kettőt, a folyadékból pedig a liszt súlyának kétszeresét használom. Nálam ez általában 200 gramm lisztből, két tojásból, kevés tejből és jó sok szódavízből álló alapot jelent, amelyet végül egy kevés olajjal lazítok fel. Így lesz igazán könnyű és légies a tészta, mégis stabil, amikor a serpenyőbe kerül.
A serpenyő szerepe
A palacsinta lelke azonban nem csak a tészta, hanem a serpenyő is. A kezdőknek a teflon serpenyő szinte kötelező, mert sokkal könnyebben elválik benne a tészta. Én magam idővel azt tapasztaltam, hogy tényleg működik az a régi „szabály”, miszerint a palacsintasütőben nem készítünk mást. Amióta külön serpenyőt tartok erre a célra, sokkal ritkábban tapad le a tészta.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
Az olajozás és a hőmérséklet
A tésztába mindig kerül egy kevés olaj, de az első sütésnél a serpenyőt is át szoktam kenni egy vékony réteggel. A sütés legkritikusabb pontja azonban a hőfok: alacsony lángon a palacsinta nyers marad, magas hőn viszont pillanatok alatt megég. Ezért az első néhány darabot mindig tesztelésnek szánom, és ezekből hamar ki lehet deríteni, milyen hőfokon dolgozik legjobban a serpenyő.
A sütés folyamata és a fordítás
A tésztát mindig a serpenyő közepére öntöm, majd gyors mozdulatokkal forgatom körbe, hogy vékony rétegben terüljön el. A palacsinta akkor fordítható, amikor a széle egy kicsit felválik, és a serpenyőt megrázva már könnyedén csúszik rajta. A fordításhoz spatulát használok, de amikor jó napom van, néha megpróbálom feldobni is – bár ez még mindig inkább bátrabb pillanataimhoz kötődik.
Ezeket olvastad már?
A karácsony nagy kedvence: így készül a tökéletes szilvalekváros papucs