A krumplipüré azon ételek közé tartozik, amelyekről sokan azt gondolják, hogy maguktól értetődően jól sikerülnek. A valóság viszont gyakran mást mutat. Otthon sokszor túl ragacsos, ízetlen vagy éppen vizes lesz, miközben egy étteremben krémes, könnyű és telt ízű.
Pedig nincs szó különleges trükkökről vagy elérhetetlen alapanyagokról. Inkább apró figyelmességekről és olyan konyhai szokásokról, amelyeket a profik évek alatt csiszolnak tökéletesre. Ahogy Dylan Gaydos is fogalmazott, a jó alapanyag és a megfelelő technika együtt adja meg az eredményt.
A megfelelő burgonya fél siker
A krumplipüré alapja természetesen maga a burgonya, de nem mindegy, melyik kerül a fazékba. A hétköznapi főzés során sokan azt használják, ami éppen otthon van, pedig az állag és az íz szempontjából ez döntő lehet.
A lisztesebb, magasabb keményítőtartalmú fajták adják a legjobb végeredményt. Ezek könnyebben törhetők, levegősebb textúrát adnak, és jobban felveszik a vajat vagy a tejet. Magyar konyhákban régóta ismert tapasztalat, hogy bizonyos fajták egyszerűen „pürének valók”, még ha ezt nem is mindenki tudatosan választja.
A jó krumpli nemcsak az állagot, hanem az ízt is meghatározza. Egy karakteresebb, sárgás húsú fajta önmagában is többet ad, így kevesebb ízesítéssel is gazdagabb lesz a végeredmény.
