A dél-afrikai Witwatersrand térsége lehet talán a legnagyobb aranylelőhely, amelyet az emberiség valaha ismert. A becslések szerint az eddig kitermelt arany mintegy 40 százaléka CSAK innen származik. Ez a vidék nemcsak Dél-Afrika történelmét, hanem a világgazdaságot és a modern bányászat fejlődését is alapjaiban formálta át az egész világon.
Az utóbbi évek kutatásai segítettek jobban megérteni, hogyan keletkezett ez az ősi aranykincs. Közel hárommilliárd évvel ezelőtt egy hatalmas, ősi folyórendszer mosta ki és halmozta fel az aranyszemcséket az üledékekben. Ezek az üledékek az idők során megszilárdultak kőzetté, majd a földkéreg mozgásai magasabb térszínre emelték őket; oda, ahol ma is megtaláljuk.
Hárommilliárd éves arany, csaknem 1900 méter magasan
Hárommilliárd éve a Föld egészen más arcát mutatta. A légkörben alig volt oxigén, a táj és a geológiai folyamatok is eltérően működtek. Ezek a körülmények lehetővé tették, hogy az arany apró szemcsék formájában felszabaduljon a kőzetekből. A folyók magukkal sodorták, majd ott rakták le, ahol lelassult az áramlás: például medrekben, deltákban vagy sekély medencékben.
Az arany a kavics- és homokrétegekben ülepedett le, amelyek az ősi folyók nyomán maradtak hátra. Idővel ezek a rétegek összenyomódtak, megszilárdultak, az arany pedig bennük rekedt. Ma is szorosan a kőzetekbe zárva található,s ezek alkotják a híres witwatersrandi aranymező alapját.
Később a földkéreg mozgásai ezeket az egykor alacsonyan fekvő üledékeket fokozatosan felemelték. Az ősi folyóvidékből így évmilliók alatt magasföld lett, ezért fordul elő, hogy az aranytartalmú kőzetek ma több mint 1900 méteres tengerszint feletti magasságban találhatók.
Az aranyláz és Johannesburg születése
Az arany 1886-os felfedezése hatalmas aranylázat indított el. A korábban szinte lakatlan területen néhány év alatt kinőtt a földből Johannesburg városa. Emberek, tőke és technológia özönlött a régióba.
Az arany a modern gazdaság motorjává vált: finanszírozta az iparosodást, az infrastruktúra kiépítését, és innen került a világ bankjaiba és pénzverdéibe.
Az aranymezők kiaknázását európai vállalatok vezették, és a térség rövid idő alatt a globális gazdaság egyik központi szereplőjévé vált.
Az aranyláz azonban nemcsak fejlődést hozott. A gyors gazdasági növekedés mellett súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket, munkáskihasználást és jelentős környezeti károkat is eredményezett. A táj és a vízkészletek sérülései ma is érezhetők.
Bányászat extrém mélységekben
A witwatersrandi arany nem a felszín közelében található, ezért a bányászok egyre mélyebbre hatoltak. Egyes aknák több mint három kilométer mélyre nyúlnak, ezzel a világ legmélyebb bányái közé tartoznak.
Ezekben a mélységekben a kőzet hőmérséklete elérheti az 50–60 Celsius-fokot is, így a mérnököknek különleges szellőztető és hűtőrendszereket kellett kifejleszteniük. A térség valóságos kísérleti tereppé vált a modern bányászati technológiák számára.
A kutatás ma is folytatódik
Az aranyat több mint egy évszázada bányásszák a térségben, és a könnyen hozzáférhető lelőhelyek többsége már kimerült. A mai kutatások inkább a múlt geológiai folyamatait próbálják részletesen feltárni. Szeizmikus vizsgálatokkal és kőzetelemzéssel igyekeznek minél pontosabban rekonstruálni az ősi tájat.
A tudósokat különösen az érdekli, miért éppen itt koncentrálódott ilyen hatalmas mennyiségben az arany, miközben más régiók jóval szegényebbek benne. Az itt szerzett ismeretek segíthetnek új lelőhelyek felkutatásában a világ más pontjain is.
A Witwatersrand tehát nemcsak múltja miatt különleges. Egyszerre geológiai csoda, gazdaságtörténeti mérföldkő és a modern bányászat egyik bölcsője. Egy hely, amely szó szerint arannyal írta be magát a történelembe.
Források :dentcars.pl, britannica.com, sahistory.org.za
