Az alapanyagok akkor mutatják meg magukat, ha időt kapnak
A paprikát, a csípőset, a hagymát és a paradicsomot feldaraboljuk, majd egy nagyobb lábosba tesszük. Felönteni nem kell, az alapanyagok saját levükön kezdenek el főni. Eleinte érdemes kevergetni, később már magától is dolgozik.
Amikor minden megpuhult és szétfőtt, botmixerrel krémesre dolgozzuk. Nem kell sietni, minél simább, annál jobb lesz a végeredmény. Ezután visszakerül a tűzre, ekkor már fedőt érdemes tenni rá, mert a sűrű krém könnyen fröcsög.
Ahogy újra felforr, még egyszer átmixeljük, majd folyamatos keverés mellett főzzük tovább. Itt már a sűrűség a lényeg. Van, aki hígabban szereti, más egészen masszív krémet készít. Időről időre meg lehet állni egy pillanatra, megnézni, hol tart.
A krémesség ott dől el, ahol sokan megállnának
Amikor a kívánt állagot elérte, sokan itt befejeznék. Valéria mostanában még egy lépéssel tovább megy, és a kész krémet le is passzírozza. Ettől tényleg egészen sima, egynemű lesz, héj és mag nélkül.
Ez nem kötelező lépés, inkább egy finomítás. Aki egyszer kipróbálja, érzi a különbséget, de nélküle is teljes értékű marad a krém. A só és az olaj ekkorra már szépen összeér az alapanyagokkal, külön ízesítésre nincs szükség.
A kész pirosarany még forrón kerül kifőzött üvegekbe. Az üvegeket gondosan lezárva lehet eltenni a kamrába. Tartósítószer nincs benne, ezért fontos a tisztaság és a hő.
Kamrában várja a telet, hűtőben a felbontás után
Felbontás után a pirosarany a hűtőben érzi jól magát. Kis mennyiség is elég belőle, így általában nem fogy el túl gyorsan, de az íze miatt sokszor gyakrabban nyúl érte az ember, mint tervezte.
Ez a fajta házi krém nemcsak egy recept, hanem egy döntés is. Arról, hogy mit eszünk, honnan jön, és mennyi időt szánunk rá. Amikor a kamrában sorakoznak az üvegek, az ember pontosan tudja, mi van bennük. És ez sokak szerint már önmagában megéri.
Ajánló: Évtizedekig titkolták: ettől volt a nagymamák zserbója verhetetlen
