A tarhonya pirítása adja meg az alapját
Az öregtarhonyát nem lehet siettetni az elején. A tarhonyát forró zsiradékon kezdjük pirítani, folyamatos keverés mellett. Először csak melegszik, aztán lassan színt kap. Ez az a pont, ahol már érezni lehet, hogy jó irányba haladunk.
Nem kell sötétbarnára égetni, de a halvány szín kevés lenne. Amikor aranybarna, levesszük a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, majd azonnal felöntjük egy kevés vízzel. Ez megállítja a pirulást, és megőrzi azt az ízt, ami miatt ez az étel működik.
A kolbász és a hagyma együtt dolgozik
Egy másik edényben zsiradékot melegítünk, és rátesszük az apróra vágott hagymát. Amikor üveges, jöhet rá a karikázott kolbász vagy a felkockázott szalonna. Itt nincs szabály, mindenki azt használja, ami éppen kéznél van.
A kolbász kiengedi a zsírját, a hagyma megpuhul, az egésznek lesz egy olyan illata, ami már fél siker. Ekkor hozzáadjuk a felkockázott burgonyát, átforgatjuk, és hagyjuk, hogy egy kicsit együtt melegedjenek.
Amikor minden összeér
A pirított tarhonyát hozzáöntjük a kolbászos alaphoz, majd annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, borsozzuk, majd lefedve, lassú tűzön főzni kezdjük. Nem kevergetjük feleslegesen, inkább hagyjuk, hogy magától dolgozzon.
Ahogy a burgonya megpuhul, a tarhonya felszívja a levet, és az egész egy sűrű, tartalmas étellé áll össze. Ha kell, kevés vizet még lehet hozzáadni, de jobb óvatosnak lenni, mert nem leves készül.
Egy tányér, ami mindig megoldja a napot
Az öregtarhonya nem kér díszítést. Egy tányér elég, legfeljebb egy szelet savanyúság mellé. Melegen jó, de másnap sem rosszabb, csak más.
Talán ezért maradt meg ennyi ideig. Mert nem akar újat mondani, csak segít átlendülni azokon a napokon, amikor főzni kellene, de ötlet már nincs. És ez néha bőven elég.
Ajánló: Napi 1 teáskanál ebből, és az emésztésed végre megnyugszik: jobb, mint a lenmag
