Gyerekkori minták
Ez a szokás sokszor gyerekkorból indul. Akik szeretetteljes, biztonságos családban nőttek fel, gyakran felnőttként is nyitva hagyják a hálószobaajtót. Valahogy természetes számukra, hogy nincs mitől félni, és nem baj, ha mások „közelebb kerülnek” hozzájuk, akár térben, akár érzelmileg.
Rugalmasság és kevesebb szorongás
Azok, akik nyitva hagyják az ajtót, általában könnyebben alkalmazkodnak. Nem zavarja őket annyira a zaj vagy a kis rendetlenség, és akkor is képesek pihenni, ha nem tökéletes minden körülöttük. Ez sokszor annak a jele, hogy nincs állandó igényük a kontrollra, és kiegyensúlyozottabbak.
A kapcsolódás igénye
Van, aki azért hagyja nyitva az ajtót, mert szeretne közel lenni a szeretteihez – például a párjához vagy a gyerekekhez. Másoknál ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem akarnak teljesen elszigetelődni, és ösztönösen is nyitottabbak a külvilág felé.
Mit mond rólad az ajtó?
Apróságnak tűnhet, de sok mindent elárul arról, hogyan érzed magad, mennyire bízol másokban és mennyire vagy nyitott. A nyitott ajtó általában kevesebb szorongást és nagyobb rugalmasságot jelez. Persze nincs jó vagy rossz megoldás – csak az számít, hogy te jól érezd magad abban a térben, ahol lepihensz.
