A nagymamám is meglepődne: így lesz igazán könnyű a palacsinta
A palacsintához szinte mindenkinek kötődik valamilyen emléke. Gyerekkorban a vasárnapok, nagymama konyhája és a porcukor. Egyszerűen készül, de mégis minden családnak megvan a saját változata.
Nálunk sokáig a klasszikus, tejes tészta volt az alap. Aztán egyszer kipróbáltam egy apró változtatást, és azóta valahogy mindenki rákérdez, mitől lett ennyire puha és könnyű. A különbség egyetlen összetevőn múlik: a tej helyett író kerül a masszába.
Miért ad más állagot az író
Az író a vajkészítés mellékterméke, enyhén savas közegű tejtermék. Ez a savasság hatással van a lisztben található glutén szerkezetére, amely így lágyabb, rugalmasabb tésztát eredményezhet. A végeredmény nem nehéz és tömör, hanem krémesebb, levegősebb állagú.
Sokan sütőporral vagy szódabikarbónával is párosítják az írót, mert a savas közeg és a lazítóanyag együtt még könnyedebb szerkezetet adhat. Én ennél a receptnél a természetes hatására hagyatkozom, így is érezhető a különbség.
Az írós változat nemcsak puhább, hanem jobban tölthető is. Nem reped meg olyan könnyen, és feltekerve is rugalmas marad, ami különösen akkor jön jól, ha túróval vagy vastagabb krémmel töltjük.
Hozzávalók
- 3 darab tojás
- 2,5 csésze író
- 2 csésze búzaliszt
- 2 evőkanál olvasztott vaj vagy repceolaj
- egy csipet só
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!
A tészta összeállítása
Egy nagyobb keverőtálban a tojásokat az íróval elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a sót és az olvasztott vajat. Nem kell túlbonyolítani, kézi habverővel is könnyen simára dolgozható.
Akkor jó az állaga, ha selymesen folyik, és bevonja a kanalat, de nem túl híg. Ha szükséges, egy kevés liszttel vagy íróval lehet korrigálni az arányokat, hiszen a liszt típusa is befolyásolhatja a sűrűséget.
Érdemes a masszát fél órán át pihentetni. Ez idő alatt a liszt megszívja magát, a tészta egységesebbé válik, és sütés közben is könnyebb vele dolgozni.
Sütés és tálalás
Egy felhevített serpenyőbe kevés olajat teszünk, majd merőkanálnyi tésztát öntünk bele. Magasabb hőfokon, de nem égetve sütjük, amíg az egyik oldala aranybarna nem lesz, majd megfordítjuk.
Az írós változat szépen pirul, miközben belül puha marad. Frissen az igazi, amikor még enyhén gőzölög a tányéron.
Nálunk leggyakrabban túróval vagy kakaóval kerül az asztalra, de lekvárral is kiváló. Amikor legutóbb vendégek jöttek, többen is megkérdezték, mi a titok. Jó érzés ilyenkor elmondani, hogy semmi különleges trükk nincs benne, csak egy apró csere, ami új szintre emeli az egyik legegyszerűbb édességet.
Ajánló: Évtizedekig titkolták: ettől volt a nagymamák zserbója verhetetlen