A krumpli és az alapok előkészítése
A krumplisaláta lelke a burgonya, ezért nem mindegy, hogyan bánunk vele. Meghámozva, egyforma méretű kockákra vágva kerül a sós vízbe, ahol éppen csak puhára fő. Nem szétfőzve, nem keményen, hanem úgy, hogy még tartása maradjon, mert később a keverésnél ez sokat számít.
Amíg a krumpli hűl, elkészülnek a többi alapanyagok. A tojás keményre főzve, majd felkockázva kerül félre, a lilahagyma pedig vékony szeletekre vágva kap egy kevés sót és olajat. Egy rövid párolás elég neki, pont annyi, hogy megszelídüljön az íze, és ne nyomja el a saláta többi elemét.
Az öntet, ami mindent összefog
A majonézes alapnál sok múlik az arányokon. A majonéz, a tejföl és a mustár egy tálban találkozik, sóval, borssal és egy csipet cukorral kiegészítve. Ez az a pont, ahol érdemes kóstolni, mert a krumpli mindig visszavesz az ízekből, így az öntet lehet egy kicsit karakteresebb.
Az állag akkor jó, ha krémes, de nem túl sűrű. Nem önti el a salátát, inkább bevonja az alapanyagokat. Ez az a mártás, amely nem akar főszereplő lenni, mégis nélküle az egész étel szétesne.
Amikor minden összeér
A kihűlt krumpli egy nagy tálba kerül, hozzáadjuk a tojást és a párolt lilahagymát, majd óvatosan összeforgatjuk az öntettel. Nem kell kapkodni, elég néhány határozott mozdulat, hogy mindenhová jusson a krémből, de a krumpli ne törjön össze.
Azonnal is fogyasztható, de sokan esküsznek arra, hogy néhány óra hűtőben töltött idő után az igazi. Ilyenkor az ízek kisimulnak, a saláta egységesebb lesz, és pontosan azt az ismerős, ünnepi ízt hozza, amit ilyenkor várunk.
Ez a krumplisaláta nem akar több lenni annál, ami. Egy biztos pont az asztalon, amelyhez mindig vissza lehet nyúlni. Talán éppen ezért marad meg évről évre, és ezért kerül elő újra és újra, amikor összegyűlik a család.
Ajánló: Ez a KRESZ-kérdés sokakat megtréfál: te tudod a helyes áthaladási sorrendet?
