Nagymamám receptes füzetében találtam: omlós szilvalekváros rudacska
Ez az a sütemény, amit nem ünnepre sütök, hanem akkor, amikor egyszerűen jólesik. Szeretem benne, hogy nem siettet. Talán ezért van az, hogy ebből a sütiből nálam mindig az utolsó darab is elfogy.
Ez az a fajta süti, amit sokan gyerekkori emlékekhez kötnek. Konyhákhoz, ahol a tészta előző este készült el, és reggel már csak nyújtani kellett. Nem sietős, nem kapkodós, inkább türelmet kér, cserébe viszont pontosan azt adja, amit ígér: omlós tésztát és sűrű, savanykás-édes lekvárt.
Hozzávalók
• 40 dkg liszt
• csipet só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg tejföl
• kemény szilvalekvár
• porcukor a szóráshoz
Az omlósság a hidegnél kezdődik
A lisztet egy nagyobb keverőtálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a sót. A margarin itt kulcsszereplő, de csak akkor, ha valóban hideg. Felkockázzuk, majd gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a lisztben. Nem kell tökéletesnek lennie, az a jó, ha apró darabkák maradnak benne.
Ezután jön a tejföl, ami összefogja a tésztát. Gyorsan összegyúrjuk, épp csak annyira, hogy egynemű legyen. Nem kell sokáig dolgozni vele, mert az omlósságot könnyű elrontani. A kész tészta fóliába kerül, és minimum két három órára a hűtőbe tesszük, de igazán akkor lesz jó, ha egy egész éjszakát pihenhet.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
