Nagymamám így csinálta a tojáslevest, és soha nem maradt belőle másnapra
Ez a tojásleves nálunk igazi jollyjoker. Olyan napokon kerül elő, amikor nincs kedvem sokat főzni. Nem divatos, nem különleges, mégis mindig jólesik. Ahogy rotyog a fazékban, már közben is megnyugszik tőle az ember.
Ez az a leves, amihez nem kell külön alkalom. Elég egy hűvösebb nap, egy hosszú délelőtt vagy csak az a gondolat, hogy jólesne valami igazán otthoni. Nálunk így készül, sok tojással, enyhén savanykásan, ahogy gyerekkoromból megmaradt.
Hozzávalók
- 1 fej vöröshagyma
- kevés olaj vagy zsír
- 1 evőkanál liszt
- 1 evőkanál pirospaprika
- 2 liter víz
- 2 darab babérlevél
- fél teáskanál őrölt kömény
- só ízlés szerint
- frissen őrölt bors
- 2 gerezd fokhagyma
- tojás ízlés szerint
- 1 evőkanál ecet vagy kevesebb
Az elkészítés menete
A tojásleves alapja ugyanaz a hagymás indítás, amit annyi magyar konyhában ismernek. A finomra vágott vöröshagymát kevés olajon vagy zsíron lassan megdinsztelem. Nem sietek vele, jólesik megvárni, amíg üveges lesz, és megjelenik az illata.
Amikor a hagyma elkészült, lehúzom a lángról, hozzáadom a lisztet és a pirospaprikát, majd gyors mozdulatokkal elkeverem. Azonnal felöntöm a vízzel, hogy ne kapjon oda, és visszateszem főni. Ekkor kerül bele a babérlevél, a kömény, a só és a bors, valamint az összezúzott fokhagyma.
A leves innentől csendesen pötyög. Nem kell heves forrás, elég az a nyugodt buborékolás. Amikor az ízek már összeértek, jön a tojás. Nálam most kétféleképpen. Öt tojást felverek, és lassan, csurgatva öntöm a levesbe, miközben finoman keverem. Ettől foszlós, lágy állaga lesz. Ezután öt egész tojást is óvatosan beleengedek, egyenként, hogy egyben maradjanak.
Amikor a tojások már megszilárdultak, a végén kerül bele az ecet. Nem sok, éppen annyi, hogy egy kicsit megemelje az ízeket. Ezzel kész is van. Nem kell túlbonyolítani, a tojásleves pont attól jó, hogy ilyen.
A fazék fölött ilyenkor mindig megáll az ember egy pillanatra. Megkóstolja, igazít rajta, aztán merít. Ez az a leves, amit nem lehet elsietni, és amit jólesik csendben megenni, friss kenyérrel, ahogy régen.
