Nem kell keleszteni, mégis puha: ez a fahéjas csiga mindent visz
A fahéjas csiga sokunk számára egyet jelent a gyerekkori délutánokkal és a nagymama konyhájával. Mikor nála töltöttem pár napot a nyáron, akkor mindig ez volt az első süti, amit kértem tőle. Nagyon szerettem, ahogy készítette, így szeretném én is tovább vinni ezt a receptet.
A fahéjas csiga tipikusan az a sütemény, amelyhez nem kell különleges alkalom. Egy esős délután, egy ráérős hétvége, vagy amikor csak szeretnénk valami házit tenni az asztalra. Ez a túrós alapú változat ráadásul gyorsabban elkészül, mint a klasszikus kelt tésztás verzió.
Hozzávalók
• 200 g túró
• 65 g cukor
• 1 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• ½ csomag sütőpor
• 6 evőkanál olaj
• 6 evőkanál tej
• 350 g liszt
• őrölt fahéj ízlés szerint
• cukor ízlés szerint a szóráshoz
• mazsola ízlés szerint
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!
Gyors tészta, amihez nem kell órákat várni
A hozzávalók egy nagy tálban könnyen összeállnak. A túró nedvessége és az olaj együtt lágy, jól formázható tésztát ad. Ha kissé ragadna, egy kevés liszt segít rajta, de érdemes figyelni arra, hogy ne legyen túl tömör.
Ez a változat nem igényel hosszú kelesztést, ami a hétköznapokon külön előny. Mire előmelegszik a sütő, a tészta már nyújtható is, és jöhet rá a fahéjas cukros keverék. A mazsola opcionális, van, aki ragaszkodik hozzá, más inkább kihagyja. Ez már családi ízlés kérdése.
A feltekerésben rejlik a varázs
A kinyújtott tésztát megszórjuk fahéjjal és cukorral, majd szorosan feltekerjük. A tekercsből vágott csigák sütés közben szépen kinyílnak, a cukor kissé karamellizálódik a tetejükön. Kétszáz fokon, légkeverés mellett nagyjából tizenöt perc alatt aranyszínűre sülnek.
Melegen a legcsábítóbbak, amikor még enyhén roppan a külsejük, belül pedig puhák maradnak. Egy csésze tea vagy kávé mellett hamar elfogynak, főleg ha többen ülnek az asztalnál.
Ezek a csigák nem a cukrászati tökéletességről szólnak. Inkább arról az otthonos hangulatról, amikor a konyhában terjengő fahéjillat jelzi, hogy hamarosan valami finom kerül a tányérra. És sokszor éppen ez az, ami a legjobban esik.
Ajánló: Évtizedekig titkolták: ettől volt a nagymamák zserbója verhetetlen