Elkészítés
A vöröshagymát finomra vágjuk, majd a zsíron üvegesre dinszteljük. Ha használunk szalonnát is, először azt érdemes kissé kisütni, és ezen tovább párolni a hagymát. Ezután hozzáadjuk az apróra vágott paprikát és a paradicsomot, és néhány perc alatt összepároljuk őket.
Amikor az alap elkészült, az edényt rövid időre lehúzzuk a tűzről, és megszórjuk a fűszerpaprikával. Ezután kerül bele a felkarikázott kolbász, amit kicsit átforgatunk, hogy az íze jobban kijöjjön. Ha valaki szereti, itt mehet hozzá a fokhagyma is.
Végül belekerül a felkockázott krumpli, majd annyi víz, amennyi főzés közben éppen elegendő lesz ahhoz, hogy szaftos maradjon, de ne legyen leveses. Sóval és borssal ízesítjük, majd fedő alatt, mérsékelt tűzön addig főzzük, amíg a krumpli teljesen meg nem puhul, a szaft pedig kissé besűrűsödik.
A végeredmény akkor jó, amikor a krumpli már puha, de még nem esik szét teljesen, a szaft pedig szépen bevonja az egészet. Ekkor lesz igazán az a fajta paprikás krumpli, amit friss kenyérrel szinte lehetetlen abbahagyni.
Sok házban másképp készül, mégis mindenhol ismerős
Kevés olyan étel van, amely ennyire jól viseli a családi változatokat. Egyesek hígabban szeretik, mások sűrűbbre főzik. Van, aki tesz bele csípőset, más inkább a lágyabb, paprikásabb irányt kedveli. Ettől nem veszít a karakteréből, inkább csak még inkább a sajátunkká válik.
Talán ezért marad meg ennyire sokáig az ember emlékezetében. Nem egy látványos fogás, nem is akar az lenni. Inkább olyan étel, amihez jó érzés visszanyúlni, amikor valami biztosra vágyunk.
Van valami megnyugtató abban, amikor a paprikás krumpli lassan rotyog a tűzhelyen. Nemcsak az illata tölti meg a konyhát, hanem az az érzés is, hogy egy igazán egyszerű étel néha pontosan azt adja, amire szükség van.
Ajánló: Áprilisban ültethető virágok: 10 mag, amelyet áprilisban kiültethetsz
