A káposzta előkészítése
A savanyú káposztát először alaposan kinyomkodjuk, majd egészen apróra vágjuk. Nem érdemes sietni ezzel a résszel, mert minél egyenletesebb a káposzta, annál szebb lesz a tészta állaga. A hordós káposzta savanyúsága ilyenkor már éppen annyi, hogy karaktert adjon, de ne vigye el az egész ételt egy irányba.
Ez az a pont, ahol mindig megállok egy pillanatra. A káposzta illata ilyenkor már elárulja, milyen lesz a végeredmény, és általában ekkor derül ki, hogy jó döntés volt elővenni ezt a receptet.
A tészta összeállítása
Az aprított káposztához hozzáadjuk a lisztet, a zsírt, a tojásokat és a tejfölt. Ezután jönnek a fűszerek, a só, a bors és a kömény, amik együtt adják meg azt az ízt, amitől a vakarcs igazán otthonos lesz. Az egészet alaposan összekeverjük, amíg egy sűrű, jól formázható masszát nem kapunk.
Ez nem finomkodó tészta. Kicsit ragad, kicsit nehéz, de pont ettől jó. A zsírtól és a tejföltől szaftos marad, a káposztától pedig nem lesz száraz még sütés után sem.
Sütés és türelem
A masszát egy kivajazott tepsibe nyomkodjuk, kézzel elegyengetve, hogy mindenhol egyforma vastag legyen. A tetejét megkenjük tejföllel, majd villával rácsot húzunk bele. Ez nem csak szép, hanem segít abban is, hogy a teteje egyenletesen piruljon.
Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje szép piros nem lesz, és az illat már messziről jelzi, hogy elkészült. Ez általában 180 fokon nagyjából 40–45 perc, de a sütő mindig beleszól. Akkor jó, amikor kívül enyhén ropog, belül pedig szaftos marad.
Amikor az asztalra kerül
A savanyú káposztás vakarcs frissen a legjobb, amikor még meleg, és a teteje kissé megpirult. Nem kell mellé semmi, legfeljebb egy pohár aludttej vagy kefir, ha valaki úgy szereti. Ez az étel nem akar több lenni annál, ami: egy becsületes, laktató fogás, ami után jólesik hátradőlni.
Ajánló: Fogorvosok figyelmeztetnek: ezért maradhat sárga a fogad akkor is, ha rendszeresen mosod
