Nagyim minden reggel ezt eszi: az emésztése látványosan megváltozott és a szíve is erősebb
Gyerekkoromban természetes volt, hogy a reggeli nem lekvárral kezdődött, hanem valamivel, amire a nagymamám csak annyit mondott: ez jót tesz a gyomornak. Nem volt divatos szó rá, nem neveztük szuperételnek, egyszerűen ott volt a konyhában, mint rengeteg minden. Azóta is ez a kedvenc lekvárja.
Az évek múlásával egyre gyakrabban hallottam tőle, hogy könnyebb az emésztése, ritkábban fárad el, és a szívével sincs annyi gond, mint korábban. Nem állította, hogy csodát tesz, csak azt, hogy neki bevált. Innen indult a történet.
A gyomor szerepe az egészségben nem új felismerés
Az emésztőrendszer és az általános közérzet kapcsolatáról már az ókorban is sokat gondolkodtak. A hagyomány szerint Hippokratész gyakran hangsúlyozta, hogy az ember állapota nagyban függ attól, hogyan működik a gyomra és a bele. Ez nem modern elmélet, inkább egy régi megfigyelés, amit azóta sokan újra és újra elővesznek.
A régi idők gyógyítói nem tablettákban gondolkodtak, hanem alapanyagokban. Olyan ételekben, amelyek egyszerre tápláltak és kímélték a szervezetet. A lekvárszerű keverék is ebbe a szemléletbe illeszkedik.
Mitől különleges ez a régi keverék?
A dió, a méz és az aszalt gyümölcsök kombinációja nem véletlen. Ezek az alapanyagok régóta jelen vannak a hagyományos konyhákban, főleg akkor, amikor az emberek az emésztésükre vagy az erőnlétükre akartak figyelni.
A diót sokan az energiatartalma miatt becsülték, a mézet pedig nemcsak édesítőként használták, hanem azért is, mert könnyen emészthető. A füge, a szilva és a kajszibarack pedig évszázadok óta részei azoknak az étrendeknek, amelyek a bélműködés támogatására épültek.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Egy lekvár, ami nem desszertnek készült
Ez a keverék nem klasszikus értelemben vett lekvár. Nincs benne főzés, nincs hozzáadott cukor, és nem kenyérre kenik. Inkább egy sűrű, gyümölcsös massza, amit kis mennyiségben fogyasztanak.
A nagymamám mindig azt mondta, hogy ebből nem kell sok. Nála a napi adag két teáskanál, általában reggel és délután. Nem kúraszerűen eszi, hanem rendszeresen, mint egy megszokott rituálét.
Hogyan készül a gyakorlatban?
Az elkészítés nem bonyolult, de időt és figyelmet igényel. A szárított gyümölcsöket alaposan megmossák, szükség esetén rövid időre beáztatják, majd lecsepegtetik. Ezután kerül hozzá a dió és a méz, végül az egész pürésítésre kerül.
A kész keveréket hűtőben tartják, és mindig tiszta kanállal nyúlnak bele. Nem sietős étel, inkább olyan, amit az ember tudatosan vesz magához.
Ami generációkon át megmaradt
Nem minden régi recept működik mindenkinek, és ezt a nagymamám sem vitatja. Ő sem ígér csodát, csak annyit mond, hogy neki ez része lett a mindennapoknak. Egy apró szokás, ami biztonságot ad, mert ismerős.
Talán épp ez az oka annak, hogy ezek a receptek újra és újra előkerülnek. Nem hangosak, nem látványosak, de ott vannak a családi történetekben, a konyhapulton, és néha többet jelentenek, mint bármilyen modern megoldás.
Ajánló: Ezt vacsoráztam három napig: könnyebb lett a gyomrom, és a súlyom is csökkent