Normál, álló muskátli teleltetése:
Ezen muskátlitípus esetében a legpraktikusabb a pincében történő átteleltetés az idősebb tövek számára.
A fagyok megérkezése előtt abbahagyom a locsolást, és hagyom, hogy a talaja megfelelően kiszáradjon (nem szükséges teljesen poros állapotig). Ezt követően kivesszük a növényt a talajból és megrázzuk, hogy a felesleges föld lehulljon róla (némi föld maradhat rajta).
Nem szükséges megmetszeni, kivéve ha valamelyik része betegesnek látszik. Az egyes töveket göngyöljük be újságpapírba, és alkoholos filccel jelöljük meg rajta a színét. A pincében helyezzük a töveket deszkákra, ahol sötét helyen tölthetik a telet.
Locsolás szigorúan tilos! Amikor a tavasz megérkezik és a fagyok megszűnnek, az élesztésük az előzőekben leírt módon történjen.
Ezt olvastad már? Ezért fogyasztok én csak kovászos kenyeret a bolti helyett: ilyen hatással van a testemre
Borostyánlevelű (félfutó) muskátli teleltetése:
Ennek a muskátlinak a teleltetése a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb, ugyanis az idősebb töveket a saját ládájukban kell tartani és így kell átteleltetni. A dugványos módszer ennél a fajtánál nem megoldható, mint a futó muskátli esetében, mert ezek a dugványok nehezen, vagy egyáltalán nem eresztenek gyökeret. Az öreg tövek számára a sikeres átteleltetéshez fényre és olyan hőmérsékletre van szükség, amely nem süllyed 0 Celsius fok alá. Mielőtt a teleltetést megkezdenénk, mindenképp vágjuk vissza a növényt, de azért egy kis lombozatot hagyjunk rajta a télre. A téli hónapok alatt is figyeljünk az öntözésre, hogy az ültetőközege ne legyen se túl nedves, se pedig túl száraz. Egyéb különleges igénye nincs. Amikor tavasszal a talaj menti fagyok megszűnnek, már mehetnek is ki a szabadba, hogy minél hamarabb megerősödjenek és hajtásnak iduljanak.
