Az első Csehszlovák Köztársaság idején a dekorációk és művészeti tárgyak jelentősége látványosan megnőtt az otthonokban.
Az önálló Csehszlovákia megszületésének első éveit hatalmas optimizmus töltötte meg. A korszakot ma elegáns, kifinomult ízlésű időszakként látjuk. A korabeli filmekből sugárzik a hölgyek méltósága és a férfiak udvariassága, és ugyanilyen ízlésesnek tűnnek azok az otthonok is, amelyeket a régi filmfelvételek megmutatnak.
Nem minden család engedhette meg magának, hogy híres lakberendezők által tervezett bútorokkal rendezze be az otthonát. De ahogy ma, úgy akkor is mindenki vágyott egy szép és otthonos lakásra. Éppen ezért nagy hangsúlyt kaptak a dekorációk. Akkoriban az egyszerű formájú, mégis elegáns kiegészítők voltak divatosak, amelyek gyakran a nemzeti identitás elemeit is hordozták. Ha valaki nem jutott hozzá drága biedermeier stílusú bútorokhoz, akkor is könnyen beszerezhetett egy kisebb szobrot vagy díszes lámpát.
Egyre nagyobb lett az érdeklődés a műtárgyak iránt
Még a szerényebb otthonok is afféle kis művészeti kiállítássá váltak, ahol a tulajdonosok büszkén mutatták meg az összegyűjtött tárgyakat. Hogy a vendégek rögtön lássák, milyen ízlésű házigazdához érkeztek, sokan már az előszobában kihelyezték a leglátványosabb darabokat.
Ma egy panelház keskeny folyosóján nehéz elképzelni egy kis asztalt a bejáratnál, rajta egy százéves virágvázával. A régi, többgenerációs villák azonban bőséges teret kínáltak az ilyen dekorációknak.
Kerámia, rondokubizmus és art deco
A különféle méretű szobrok iránti érdeklődés is gyorsan nőtt. A polgári otthonokban gyakran lehetett találkozni kőből, kerámiából, fémből vagy bronzból készült plasztikákkal.
A motívumok rendkívül változatosak voltak: állatok, mitológiai jelenetek vagy a modern művészeti irányzatok által inspirált figurák. Különösen népszerűek voltak a kor stílusai, például a rondokubizmus és az art deco.
A Jezeří kastélyban található, Jan Masarykhoz köthető szobában például a festmények domináltak.
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt
A művészet a társadalom szélesebb rétegeibe is eljutott
Egy ilyen szobor birtoklása nemcsak dekoráció volt, hanem a tulajdonos művészet iránti érdeklődését és kulturáltságát is jelezte. A művészet szeretete ekkor már nem csak az arisztokrácia kiváltsága volt: egyre inkább megjelent a polgári és középosztálybeli családok otthonaiban is.
Az újonnan létrejött köztársaság új társadalmi viszonyokat teremtett, és az emberek új módon kezdték kifejezni társadalmi státuszukat. Ezért is kerültek a művészi dekorációk gyakran már az előszobába – hiszen a vendégek első benyomása itt születik meg.
Friss szél az első köztársaság művészetében
Az 1920-as és 1930-as években a dekoratív művészet hatalmas fejlődésen ment keresztül. A szobrászok bátran kísérleteztek új anyagokkal, színekkel és témákkal, és gyakran a mozgás motívumát használták az új korszak energiájának szimbólumaként.
Különösen népszerű téma volt a ló, amely az erőt és a haladást jelképezte. A lovas motívum egyben a csehszlovák társadalom hagyományaira is utalt – de már nem a paraszti világot idézte, hanem inkább az arisztokráciát.
A dekorációk később háttérbe szorultak
Ami az első köztársaság idején természetes látvány volt egy konzolasztalon a bejárat mellett, ma már a gyűjtők számára rendkívül értékes darab. Az ilyen tárgyak értéke az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt.
Bár egykor mindennapi dísztárgyak voltak, a későbbi lakberendezési trendek a praktikum felé fordultak, és ezek a dekorációk fokozatosan háttérbe szorultak.
Újra nő az érdeklődés a százéves tárgyak iránt
Ma azonban az első köztársaság idejéből származó szobrok ismét reneszánszukat élik. A gyűjtők, akik a fiatal csehszlovák állam első évtizedei iránt érdeklődnek, különösen nagyra értékelik ezeknek a műveknek a precíz kivitelezését.
Az aukciókon gyorsan gazdára találnak az ilyen darabok – még akkor is, ha az áruk sokszor olyan magas, hogy az eredeti tulajdonosok aligha hinnének a szemüknek.
Négy ló egy autó áráért
A korszak egyik jellegzetes alkotása Gabriel Michal „Négy ló lovassal” című szobra. A mű négy mozgásban lévő lovat ábrázol, amelyek lendületét egy magányos lovas alak egyensúlyozza ki nyugodt, méltóságteljes jelenlétével.
A szobor minden részlete rendkívül precíz, ami jól jellemzi a két világháború közötti szobrászat magas színvonalát.
A művészet üzenete változik, a jelentősége megmarad
Egy ilyen plasztika ma közel 4 millió fointot is gazdát cserélhet. Jó példa arra, hogy egykor hétköznapi tárgyból idővel értékes befektetési darab válhat.
Ezekben a művekben egy darab történelem is él. Megszületésük idején az új állam ambícióit és a nemzeti erőt fejezték ki. Ma inkább a hagyományokhoz és a mesterségbeli tudáshoz való visszatérést jelképezik – olyan értékeket, amelyeket ma is nagyra tartunk.