A művészet a társadalom szélesebb rétegeibe is eljutott
Egy ilyen szobor birtoklása nemcsak dekoráció volt, hanem a tulajdonos művészet iránti érdeklődését és kulturáltságát is jelezte. A művészet szeretete ekkor már nem csak az arisztokrácia kiváltsága volt: egyre inkább megjelent a polgári és középosztálybeli családok otthonaiban is.
Az újonnan létrejött köztársaság új társadalmi viszonyokat teremtett, és az emberek új módon kezdték kifejezni társadalmi státuszukat. Ezért is kerültek a művészi dekorációk gyakran már az előszobába – hiszen a vendégek első benyomása itt születik meg.
Friss szél az első köztársaság művészetében
Az 1920-as és 1930-as években a dekoratív művészet hatalmas fejlődésen ment keresztül. A szobrászok bátran kísérleteztek új anyagokkal, színekkel és témákkal, és gyakran a mozgás motívumát használták az új korszak energiájának szimbólumaként.
Különösen népszerű téma volt a ló, amely az erőt és a haladást jelképezte. A lovas motívum egyben a csehszlovák társadalom hagyományaira is utalt – de már nem a paraszti világot idézte, hanem inkább az arisztokráciát.
A dekorációk később háttérbe szorultak
Ami az első köztársaság idején természetes látvány volt egy konzolasztalon a bejárat mellett, ma már a gyűjtők számára rendkívül értékes darab. Az ilyen tárgyak értéke az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt.
Bár egykor mindennapi dísztárgyak voltak, a későbbi lakberendezési trendek a praktikum felé fordultak, és ezek a dekorációk fokozatosan háttérbe szorultak.
Újra nő az érdeklődés a százéves tárgyak iránt
Ma azonban az első köztársaság idejéből származó szobrok ismét reneszánszukat élik. A gyűjtők, akik a fiatal csehszlovák állam első évtizedei iránt érdeklődnek, különösen nagyra értékelik ezeknek a műveknek a precíz kivitelezését.
Az aukciókon gyorsan gazdára találnak az ilyen darabok – még akkor is, ha az áruk sokszor olyan magas, hogy az eredeti tulajdonosok aligha hinnének a szemüknek.
Négy ló egy autó áráért
A korszak egyik jellegzetes alkotása Gabriel Michal „Négy ló lovassal” című szobra. A mű négy mozgásban lévő lovat ábrázol, amelyek lendületét egy magányos lovas alak egyensúlyozza ki nyugodt, méltóságteljes jelenlétével.
A szobor minden részlete rendkívül precíz, ami jól jellemzi a két világháború közötti szobrászat magas színvonalát.
A művészet üzenete változik, a jelentősége megmarad
Egy ilyen plasztika ma közel 4 millió fointot is gazdát cserélhet. Jó példa arra, hogy egykor hétköznapi tárgyból idővel értékes befektetési darab válhat.
Ezekben a művekben egy darab történelem is él. Megszületésük idején az új állam ambícióit és a nemzeti erőt fejezték ki. Ma inkább a hagyományokhoz és a mesterségbeli tudáshoz való visszatérést jelképezik – olyan értékeket, amelyeket ma is nagyra tartunk.
