Szilárdtest akkumulátorok és az ígéretek inflációja
Ha ma valaki elektromos autós jövőről beszél, szinte kötelezően kimondja a szilárdtest akkumulátor kifejezést. Ez lett az új varázsszó. A technológia lényege, hogy a folyékony elektrolit helyett szilárd anyagot használ, ami elvileg nagyobb energiasűrűséget, gyorsabb töltést és hosszabb élettartamot ígér. Papíron ez az, amivel a hatótáv drámaian megnövelhető.
A gond csak az, hogy papíron már évek óta működik. A valóságban viszont még mindig gyártási nehézségekkel, költségekkel és megbízhatósági kérdésekkel küzd. Több nagy autógyártó is azt kommunikálja, hogy a következő évtized elején megjelenhetnek az első ilyen akkumulátorral szerelt modellek. Ezek hatótávja optimista becslések szerint ezer, esetleg ezerötszáz kilométer lehet. Ami hatalmas ugrás. De még mindig messze van a tízezertől.
Érdemes tesztelni magad: Agykarbantartó kvíz: Ha legalább 6 kérdésre jó választ adsz, kiemelkedő a tudásod!
És itt érdemes egy pillanatra megállni. A tízezer kilométeres ígéret nem feltétlenül egyetlen technológiából jönne. Sokkal inkább több apró áttörés összeadódásából.
Amikor az autó már nem csak fogyaszt, hanem termel is
Az egyik legérdekesebb irány nem az akkumulátorban, hanem az energia visszanyerésében van. Ma az elektromos autók már visszatáplálnak fékezéskor, de ez csak a történet eleje. Kísérletek folynak olyan karosszériaelemekkel, amelyek képesek energiát termelni a napfényből, a hőmérséklet különbségekből, sőt akár a vibrációból is. Ezek egyenként nevetségesen kevés energiát adnak. Együtt viszont már számottevőt.
Ha egy autó nem csak fogyaszt, hanem folyamatosan apránként tölti is magát, a hatótáv fogalma átalakul. Nem az lesz a kérdés, hogy hány kilométert megy el egy töltéssel, hanem hogy milyen körülmények között képes önfenntartóvá válni. Autópályán valószínűleg soha. Városban, lassabb tempónál, sok megállással viszont már elképzelhető.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
