Paprika, zöldség és egy kis sav
Az alapléhez hozzáadod a fűszerpaprikát, a finomra vágott hagymát, a zöldpaprikát és a paradicsomot. Sózod, majd belekerülnek a citromkarikák és a frissen facsart citromlé is. Nem kell túlzásba vinni, inkább csak annyi, hogy érezhető legyen, de ne uralja az egészet.
Ezt a keveréket hagyod jól összefőni. Itt már érezni lehet, hogy nem egy szokványos halászlé készül. Az illata lágyabb, kicsit kerekebb, és a citrom savassága nem kilóg, hanem belesimul az alapba.
A habarás nem siet, csak megérkezik
A tejfölt simára kevered a liszttel, majd a forró léből kanalanként hozzáadsz egy keveset, hogy ne csapódjon ki. Amikor egynemű lett, visszaöntöd az edénybe, és óvatosan elkevered. A leves ettől nem nehéz lesz, inkább selymesebb.
Ez az a mozzanat, ami sokaknál megosztó. Van, aki ragaszkodik a tiszta léhez, más pedig pont ezért szereti ezt a változatot. Nem jobb vagy rosszabb, csak másképp viselkedik a kanálban.
A hal csak a végén kerül bele
A halszeleteket csak a legvégén adod hozzá. Amint a habarás után újra felforr a leves, beleteszed a halat, és még egyszer hagyod felrottyanni. Ennél több nem kell neki, különben szétesik, és elveszíti azt a tartását, amitől jólesik enni.
Ha a ponty nem elég zsíros, egy kevés olaj segíthet kisimítani az ízeket. Nem kötelező, inkább egy biztosíték, amit sokan megszokásból alkalmaznak.
Amikor leül mellé az ember
A korhely halászlé nem az a fogás, amit sietve kanalaznak. Inkább olyan, amihez leülsz, kenyér kerül mellé, és nem baj, ha közben megáll a beszélgetés. Nem harsány, nem tolakodó, inkább megengedő.
Ez az a leves, amit nem kell magyarázni. Elég megfőzni, és hagyni, hogy eldöntse, kinek mit jelent.
Ajánló: A nagymamám liszt nélkül paníroz: azóta máshogy el sem tudom képzelni a rántott húst
