A régi idők íze ma is hódít: kínáld leves mellé ezt a finomságot!
Ezt a nagyszerű lepénykenyeret nagymamám legtöbbször levesek mellé, főleg krumplileveshez készítette. Ez a lágy tészta, melynek papírvékony, roppanós héja van, végigkísérte gyermekkorom nyarait. Néhány alapvető hozzávalóból összeállítható, és amilyen egyszerű, olyan finom. Jó szívvel ajánlom, hogy próbáld ki te is, de vigyázz, mert az első falat után rájössz, hogy a nosztalgiavonaton nincsen fék!
Mutatom a receptet.
Olvastad már? A titok, amit a virágüzletek nem akarnak, hogy megtudj – ezzel locsolj, és minden virágozni fog
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 1/2 teáskanál szódabikarbóna
- 1/2 teáskanál só
- 2 dl kefir
- olaj a sütéshez
A cikk folytatásáért a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Elkészítés:
Fogj egy nagyobb tálat, és keverd össze a lisztet, a szódabikarbónát és a sót. Ezt követően add hozzá a kefírt, és dolgozd jól össze, addig, míg egy közepesen lágy tésztát nem kapsz. Lisztezd meg kissé a nyújtódeszkát, és a tésztát körülbelül egy centiméter vastagra nyújtsd ki. Éles késsel vágd fel négyzetekre, téglalapokra, rombuszokra – a nagymamám mindig hosszúkás téglalapokra vágta.
Ezek után egy serpenyőben hevíts olajat, és süsd benne aranybarnára a tészták mindkét oldalát. Ha elkészült, szedd papírtörlőre vagy sütőrácsra, hogy a felesleges olaj lecsepeghessen róla. Frissen, forrón tálald! A krumplilevest a következő szintre emeli. De egy hideg kapros zöldbableves, vagy egy jó paradicsomleves mellett sem vall szégyent.
Jó étvágyat hozzá!
Ez is érdekelhet Ennek a sütinek nem szabadna léteznie – a fizika törvényeit meghazudtolóan puha!