Kiderült: így gondolkodott a természetes gyógyításról Valeriu Popa – a ’90-es évek legmeglepőbb kúrái
Talán minden családban akad egy ember, aki mindig is hitt abban, hogy a természetnek különleges ereje van. A ’90-es években sokan figyeltek fel Valeriu Popa életmódtanácsaira, aki nem orvosként, hanem szenvedélyes kutatóként közelítette meg az emberi test működését. A könyvek, a személyes emlékek és tanítványai történetei arról mesélnek, hogy Popa a gyógyulást nem csupán orvosi folyamatnak tekintette, hanem lelki, energetikai és életmódbeli átalakulásnak. Eszméi szerint a test működésében egyszerre fontos a tudományos tudás, a fegyelem, a hit és a tudatosság.
Az alábbi tartalom történeti, ismeretterjesztő jellegű, nem orvosi tanács, és nem bizonyított rákkezelési módszer. A rák gyógyítását, kezelését minden esetben orvossal kell egyeztetni, és nem helyettesíthetők bizonyított onkológiai terápiák. A szövegben szereplő megoldások alternatív, hagyományos módszerek, amelyek nem garantáltak, nem bizonyítottak, nem diagnózisra vagy kezelésre szolgálnak.
Oshawa: étrend, ami a ’90-es években hullámot kavart
A Popa által ismertetett méregtelenítő kúrák lényege mindig ugyanabba az irányba mutatott: a szervezet átmeneti tehermentesítésével, szigorú étrenddel és sok vízivással lehet időt adni a testnek a regenerálódásra. A legnépszerűbb megközelítések között ott volt az Oshawa-diéta, amely gabonákból összeállított, monoton, de teljes értékű étrendként jelent meg a természetes gyógyítás világában. Az volt a cél, hogy a test működése átmenetileg egyszerűsödjön, így – a beszámolók szerint – sokan könnyebbnek, energikusabbnak, koncentráltabbnak érezték magukat. A kúrák közben sok víz fogyasztását javasolták, valamint kísérő tisztítást olyanoknak, akiknek erre szükségük volt. A módszer követői gyakran megújuló vitalitásról és jobb alvásról számoltak be, olyan érzéssel, mintha a szervezet szó szerint fellélegezne.
Fontos hozzátenni: ezek az étrendi megközelítések nem orvosi terápiák, hanem egy korszak alternatív egészségszemléletének részei. A komoly betegség sosem hagyható orvosi kezelés nélkül.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Mirha, méhviasz és olívaolaj – ahogy a régi mesterek készítették
A követői körében sokszor beszéltek egy olyan balzsamról, amely tömjénből (mirhából), méhviaszból és olívaolajból készült. A cél nem az volt, hogy gyógyítson, hanem hogy a bőrt nyugtassa, pakolásként alkalmazható legyen. A sűrű, kenhető kencét több napig érintetlenül hagyták, majd leemelték, és később megismételték a kezelést. Ez inkább hagyományos bőrápolási recept, mintsem orvosi eljárás, mégis sokak fantáziáját megmozgatta abban az időszakban.
Lestyán, méz és bor – tradicionális tinktúra
A májpanaszokra vonatkozó hagyományos recept szintén a természetes orvoslás irányába mutatott. A sötét üvegben érlelt lestyángyökér, méz és bor keverékét lassan, naponta kevergetve áztatták. A beszámolók szerint a tinktúrát étkezések előtt adagolták, miközben a máj területére meleg cickafarok-pakolást helyeztek. A tinktúra történeti érdekességként őrződött meg, a módszer népi gyógyászati hagyományokból táplálkozott, és nem tekinthető orvosi kezelésnek.
Egy korszak természetes gondolkodása
Akár hiszünk bennük, akár nem, ezek a receptek nem arról szóltak, hogy csodaterápia létezik. Sokkal inkább arról, hogy a testtel, a táplálkozással, a regenerációval való foglalkozás sokak számára megnyugvást és kapaszkodót jelentett. A történetek ma is arra emlékeztetnek, hogy a gyógyulás folyamatában a testi és lelki megközelítés nem feltétlenül ellentétes. A modern orvoslás viszont mindig elsődleges, mert komoly betegséget kizárólag szakorvosi kezelés képes kezelni.
Ez is érdekelhet: