Mirha, méhviasz és olívaolaj – ahogy a régi mesterek készítették
A követői körében sokszor beszéltek egy olyan balzsamról, amely tömjénből (mirhából), méhviaszból és olívaolajból készült. A cél nem az volt, hogy gyógyítson, hanem hogy a bőrt nyugtassa, pakolásként alkalmazható legyen. A sűrű, kenhető kencét több napig érintetlenül hagyták, majd leemelték, és később megismételték a kezelést. Ez inkább hagyományos bőrápolási recept, mintsem orvosi eljárás, mégis sokak fantáziáját megmozgatta abban az időszakban.
Lestyán, méz és bor – tradicionális tinktúra
A májpanaszokra vonatkozó hagyományos recept szintén a természetes orvoslás irányába mutatott. A sötét üvegben érlelt lestyángyökér, méz és bor keverékét lassan, naponta kevergetve áztatták. A beszámolók szerint a tinktúrát étkezések előtt adagolták, miközben a máj területére meleg cickafarok-pakolást helyeztek. A tinktúra történeti érdekességként őrződött meg, a módszer népi gyógyászati hagyományokból táplálkozott, és nem tekinthető orvosi kezelésnek.
Egy korszak természetes gondolkodása
Akár hiszünk bennük, akár nem, ezek a receptek nem arról szóltak, hogy csodaterápia létezik. Sokkal inkább arról, hogy a testtel, a táplálkozással, a regenerációval való foglalkozás sokak számára megnyugvást és kapaszkodót jelentett. A történetek ma is arra emlékeztetnek, hogy a gyógyulás folyamatában a testi és lelki megközelítés nem feltétlenül ellentétes. A modern orvoslás viszont mindig elsődleges, mert komoly betegséget kizárólag szakorvosi kezelés képes kezelni.
Ez is érdekelhet:
