Így ügyeltek régen a higiéniára a hatalmas ruhákban és szoros fűzőkben járó hölgyek
A hajuk gyönyörűen meg volt csinálva, drága ékszerek díszítették testüket és minden lovag epekedett utánuk. Azt hihetjük, hogy milyen csodálatos életük lehetett, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy ezek a pompás ruhaköltemények se kényelmesek, se higiénikusak nem voltak, sőt kész tortúra volt bennük az alapvető szükségleteik elvégzése is.
A középkortól a XX. századik ez volt a nők alapvető öltözéke. A jómódú hölgyek ebben jártak bálba, táncolni, sétálni, ebben dolgoztak és utaztak, a szegényebbek ebben jártak piacra, ebben főztek és takarítottak. A kánikulában is több rétegű ruhát viseltek, de vajon abban a korban, amikor nem volt dezodor, sampon és mosószer, sőt, csatornahálózat és rendes vécé sem, hogyan őrizték meg a nők a higiéniájukat és mit tettek azért, hogy mindig frissek maradjanak? Most eláruljuk a titkot.
Ajánló: Személyiségteszt: a kisujjad hosszából megjósolható, hogy milyen munka való neked
Legjobb trükkjük az volt, hogy hálóinget hordtak a több rétegű ruhák alatt és azt naponta többször is cserélték. A jómódú hölgyeknek szolgálólányaik voltak, ők segitették asszonyaikat az öltözködésben. A felső ruházatot is naponta többször átcserélték, volt külön reggeli ruha, báli ruha, séta ruha, vacsora ruha, stb. Ezeket teljesen nem mosták ki soha, csak kitették őket szellőzni, és esetleg ha csúnyán összekoszolódott egy részük, azt levágták róla és új anyag réteget varrtak rá.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Hálóingek
A hálóingeket rendszeresen mosták és minél több hálóinge volt egy hölgynek, annál kelendőbbnek számított a férfiak körében, mert ezzel garantáltan higiénikusabb volt. Ezekbe a hálóingekbe a hónaljuknál betékeket varrtak bele, amik felszívták az izzadtságot. Ezeket ha szagosok voltak, levágták a ruhákról, kimosták, majd visszavarrták. Akkoriban bugyijuk nem volt, ehelyett alsónadrágokat vagy alsószoknyákat hordtak, amiket egyszerűen levettek ha már szagosak voltak.
Ahogy az öltözködés, a vécézés sem ment az úri hölgyeknek egyedül, mindenképpen a szolgálók segítségére volt szükségük, akik segítettek felemelni a ruháikat és egy speciális ágytálszerűséget tartottak alájuk, amíg a hölgyek guggolva elvégezték a dolgukat. Éjszakára speciális vázákat használtak, amik hasonlítottak a mai gyerekbilikre. Idővel kitalálták a székbe helyezhető bilit, ami már kényelmesebb megoldás volt és elég volt hátul felhúzni a ruhát és rá is ülhettek elvégezni a dolgukat.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Mellékhelység
Ezekre a székekre fordítva is ülhettek, arccal a háttámlának széjjel tett lábakkal. Ezeket a biliket idővel továbbfejlesztették és beépitették a komódok fiókjaiba. Használat után kivették őket onnan és kiürítették a tartalmukat, sok esetben egyenesen ki az utcára. Csatornarendszert a vécéknek csak a XX. században kezdtek el építeni, ezért amíg ezt fel nem fedezték, undorító mocsok és bűz volt az utcákon. A hölgyek sok esetben nagytalpú cipőben jártak és kicsit felemelték a szoknyájukat amikor az utcán jártak, hogy az ürülék és vizelet ne szennyezze be a lábukat és ruháikat.
A kastélyokban idővel vécé fülkék jelentek meg, amik a falból kiálló kisebb dobozok voltak és az ürülék egy csövön keresztül bekerült egyenesen a tengerbe vagy az árkokba, egyes esetekben hordókba és speciális személyzet gondoskodott annak a takaritásáról és ürítéséről. Sokkoló tény, hogy ezek a vécéfülkék gardróbként is szolgáltak, mert az erős szagok miatt a molyok nem rágták meg a ruhákat.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Megjelentek az első wck
Amikor XV. században a nemesi házakban megjelentek az első vécék, a hölgyeknek illetlenség lett volna használni ket, mert a korabeli etikett szerint csak otthon vagy egy barátnőjüknél végezhették el a dolgukat. Ennek következtében vagy nem tudtak messzire menni, vagy ha mentek is, vissza kellett tartaniuk a szükségleteiket.
A női nyilvános vécék nem voltak elterjedve, ezt kihasználták az áruházak és lassanként kialakitottak ők a nőknek közvécéket. Megvolt ennek is a hátsó szándéka: a nőknek így nem kellett gyorsan hazamenniük, több időt töltöttek vásárlással a maguk és a családjuk számára. Ez természetesen a férfiaknak nem tetszett, hisz a nő otthon kell legyen, vezesse a háztartást és nevelje a gyerekeket. Hamarosan a szórakozóhelyek és éttermek is felismerték a női vécékben rejlő lehetőséget és ezzel bővítették a kliensi körüket. A hölgyek már az urak kísérete nélkül is be-be ültek elfogyasztani valamit és beszélgetni barátnőikkel.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Összegzés
Összességében elmondhatjuk, hogy bár gyönyörűek voltak ezek a fodros-bodros ruhák, borzasztóan kényelmetlen és macerás volt a viselésük. Legtöbb esetben csak lassan tudtak bennük mozogni, hogy ne izzadjanak. Másik negatívum, hogy a viselésük gátolta őket egyes tevékenységekben, például a lovaglásban. Ezekben a ruhakölteményekben csak oldalasan ülhettek a lóra, ami kifejezetten veszélyes is volt, mert könnyen leeshettek róla.
Macerás volt maga a széken vagy kanapén való ülés is a feszes fűzők miatt, amiktől mozdulni vagy levegőt venni se nagyon tudtak. Még a tánc is nehézkes volt bennük és egy erős férfi kéz tartása nélkül szinte lehetetlen lett volna egy egész estét átmulatni. Vannak mai is furcsaságok a divatvilágban, de szerencsére mindenki maga választhatja ki, hogy mi a számára kényelmes!
Ajánló: Személyiségteszt: a kisujjad hosszából megjósolható, hogy milyen munka való neked