Az örökös újramelegítés
Aztán ott van a másik klasszikus hiba, amikor az egész lábast minden ebédnél feltesszük a gázra, kimerjük belőle a fejadagokat, majd a maradékot visszatoljuk a hidegre. Ez a folyamatos hőingadozás nem csak a vitaminokat öli ki belőle, de a húst is rágóssá, a káposztalevelet pedig nyúlóssá, élvezhetetlenné teszi egy idő után. Sokkal okosabb lenne csak annyit kivenni egy kisebb serpenyőbe vagy tálba, amennyit tényleg megeszünk, mert a többszöri forralás egyszerűen megöli az étel lelkét.
Sokan esküsznek rá, hogy a töltött káposzta melegítve a legjobb, és ebben van is igazság, hiszen az ízeknek kell idő, amíg összeérnek, de ez nem jelenti azt, hogy egyfajta kulináris túlélőtúrát kell belőle csinálni. Ha látod, hogy túl sokat főztél és esélytelen, hogy elfogyjon három napon belül, ne várj a csodára, inkább fagyaszd le egy részét még frissen. A mélyhűtő nem szégyen, sőt, január közepén, amikor már mindenki unja a száraz húsokat, egy ilyen előkapott adag igazi megváltás lesz, és legalább nem a kukában végzi a drága alapanyag.
És mi a helyzet a tejföllel?
Végezetül muszáj beszélnünk a tejfölről, mert ez az a pont, ahol a legtöbb félreértés adódik a tárolásnál, pedig ez a legkritikusabb összetevő. Soha, de tényleg soha ne tárold úgy a káposztát, hogy már rálocsoltad a tejfölt az egész lábasra, mert a tejtermékek romlási sebessége fényévekkel gyorsabb, mint a húsé vagy a káposztáé. A tejfölös szaft pillanatok alatt megbuggyanhat, és onnantól az egész adagnak annyi, nem lehet megmenteni még egy alapos átforralással sem.
Én mindig azt mondom, a tejföl az asztalnál kerüljön rá, hidegen és frissen, ne a hűtőben érlelődjön a káposztával együtt, mert csak felesleges kockázatot vállalunk vele. Kicsit talán mániákusnak tűnök ezzel, de aki egyszer már töltött el egy éjszakát a mosdó és az ágy között egy romlott ünnepi vacsora miatt, az tudja, miről beszélek. Vigyázzatok magatokra és a kosztra is, mert a karácsony nem arról szól, hogy ételpazarlással vagy gyomorrontással zárjuk az évet.
