Így lesz igazán omlós a linzer, amit nem lehet abbahagyni
Ez az a süti, amit nem kell külön bemutatni. Ha egyszer megcsap a porcukor a tetejéről és a lekvár illata, hirtelen mindenkinek eszébe jutnak a régi szép idők. Most megmutatom, nálunk hogyan készül.
Ez a recept a klasszikus, bevált vonalat hozza. Nem akar nagyot mondani, inkább biztosra megy: omlós tészta, szépen formázható, és pont olyan, amit akkor is jó elővenni, ha nincs kedved bonyolult cukrászdai körökhöz.
Hozzávalók
• 30 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• 5 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 tojássárgája
• 1 2 tk sütőpor
• lekvár a töltéshez ízlés szerint
• porcukor a tetejére ízlés szerint
Az omlósság ott kezdődik, hogy nem melegíted túl
A linzernél a tészta lelke az, hogy hidegen maradjon, amennyire csak lehet. A margarint érdemes kockákra vágni, és gyors mozdulatokkal elmorzsolni a liszttel. Nem kell túlgondolni, elég, ha olyan lesz, mint a nedves homok, amiből már lehet várat építeni.
Amikor ez megvan, jöhet bele a porcukor, a vaníliás cukor és a sütőpor, aztán a tojássárgája. Pár mozdulat, és összeáll egy egységes tészta. Ha kicsit morzsálódik, az még nem dráma, kézmelegtől úgyis enged, csak ne gyúrd hosszasan, mert akkor pont azt veszíti el, amiért szeretjük.
A kész tésztát pihentesd hűtőben. A legtöbb konyhában ez az a rész, amikor valaki benéz, és megkérdezi, „mikor lesz kész”, de tényleg sokat számít az a kis nyugi a hűtőben: könnyebb lesz nyújtani, szebben tartja a formát.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Nyújtás, szaggatás, és az a bizonyos „csak még egy kis liszt”
Ha letelt a pihentetés, lisztezett felületen nyújtsd ki a tésztát. Olyan 3 4 milliméter körül már jól működik: elég vékony, hogy omlós legyen, de nem olyan törékeny, hogy a tepsire emelésnél bosszút álljon.
Szaggasd ki a linzereket, a tetejébe pedig jöhetnek a lyukas darabok, ha szereted a klasszikus „ablakos” verziót. Itt szokott előkerülni az a bizonyos „csak még egy kis liszt”, mert a linzertészta tud ragaszkodó lenni, főleg ha a konyhában melegebb van. Nyugodtan lisztezz, de csak épp annyit, amennyi kell.
Sütőpapíros tepsin szépen sorakoztasd fel őket. A linzer nem nő az égig, de minimálisan terülhet, szóval hagyj közöttük egy kis helyet, hogy ne összeölelkezve érjenek a végére.
Sütés közben dől el minden, de gyorsan eldől
A linzer nem az a süti, amit otthagysz a sütőben, amíg elintézel két telefont. Pár perc alatt át tud billenni a szép halványból a túl barnába, és olyankor már hiába a lekvár, más lesz az élmény.
Melegítsd elő a sütőt 180 fokra, és süsd a kiszaggatott darabokat nagyjából 8–10 percig. Akkor jó, amikor még világos, csak a széle kezd nagyon finoman színt kapni. A tepsin még puhának tűnhet, de ahogy hűl, meg fog szilárdulni, és pont az a kellemesen omlós állaga lesz, amitől eltűnik mellőle a kávé a csészéből.
Ha elkészültek, hagyd őket kihűlni. Ez az a pont, ahol a türelmetlenség szokott kárt tenni, mert melegen töltve könnyebben törik, és a lekvár is elcsúszik.
A lekvárnál nincs egyetlen jó válasz, csak jó pillanatok
Amikor kihűltek a lapok, jöhet a töltés. Az alsó darabra kend rá a lekvárt, óvatosan, nem kell túl magasra építkezni, mert úgyis összenyomódik, amikor ráteszed a tetejét. Klasszikusan barackkal és málnával szoktuk, de a ribizli vagy a szilva is nagyon jól áll neki, főleg, ha szereted, amikor egy kis sav is beleszól az édességbe.
A tetejét a legtöbben porcukrozzák, még mielőtt összerakják, mert így szép marad az ablak körül, és nem lesz ragacsos. Aztán összeilleszted, és hirtelen kész is van az a süti, amit valahogy mindig előbb eszünk meg, mint terveztük.
Ha van időd, pihentesd egy kicsit dobozban. Másnapra a tészta és a lekvár összebarátkozik, és valahogy minden falat „otthonosabb” lesz.
A linzer nekem mindig olyan, mint egy rövid üzenet a konyhából: nem nagy történet, csak egy biztos pont. És amikor a porcukor nyoma ott marad az ujjakon, az ember nem siet annyira vissza a napjába.