Vízben is elindulhat, földben is szépen fejlődhet
A leander gyökereztetésénél többféle módszer ismert, és a tapasztalatok szerint a vízben és a földben való nevelés is működhet. Hogy ki melyiket választja, gyakran inkább szokás vagy kényelmi kérdés, mintsem szabály.
A vízben gyökereztetés sokaknak azért szimpatikus, mert jól követhető. A pohárba állított hajtásnál látni lehet, mikor jelennek meg az első gyökérkezdemények, és ez ad egy kis biztonságérzetet annak is, aki először próbálkozik vele. Ilyenkor a víz cseréjére érdemes figyelni, mert az állott víz könnyen rothadáshoz vezethet.
A földben való gyökereztetés valamivel kevésbé látványos, viszont természetesebb átmenetet jelent a növény számára. Laza szerkezetű, jó vízáteresztő földben a hajtás megfelelő körülmények között ugyanúgy elindulhat. Sokan ilyenkor átlátszó fóliával vagy zacskóval tartják meg a párát, mert ez segíthet a kezdeti időszakban.
A fény fontos, de a perzselő nap nem segít
A frissen vágott hajtásoknál mindig kényes egyensúlyról van szó. Fényre szükségük van, hiszen nélküle a fejlődés is nehezebben indul meg, de a közvetlen, tűző napsütés kifejezetten megviselheti őket, főleg a nyári hetekben.
Ezért sokan világos, szűrt fényű helyet keresnek nekik, ahol nincs túl nagy forróság. Egy fedett terasz, világos ablakpárkány vagy félárnyékos sarok gyakran ideálisabb, mint a legnaposabb kerti pont. A túlzott hőség nemcsak a leveleket perzselheti meg, hanem a gyökérképződést is visszafoghatja.
A leander ugyan felnőtt növényként jól bírja a meleget, de a friss szaporítás még jóval érzékenyebb. Ilyenkor inkább az óvatos, kiegyensúlyozott környezet a cél, nem a gyorsítás.
A gyökérképződéshez türelem kell, de általában nem túl sok
A legtöbb kertbarát számára talán ez a legizgalmasabb szakasz. Az első napokban még alig látszik valami, aztán egyszer csak megjelennek az apró jelek, hogy a hajtás valóban megindult. Kedvező körülmények között nagyjából két három hét alatt már látható lehet a gyökeresedés kezdete.
Vízben ez nyilván egyértelműbb, földben viszont csak finom jelekből lehet következtetni rá. Ilyen például az, ha a hajtás már nem mozdul könnyen, vagy frissebbnek, stabilabbnak tűnik. Ilyenkor még nem érdemes siettetni semmit, de már látszik, hogy jó úton halad.
Amikor a gyökerek megerősödnek, a fiatal növény átkerülhet egy nagyobb cserépbe. Ettől kezdve fokozatosan ugyanazt az utat járja be, mint az anyanövény, csak éppen egy új történet elején tart.
Magról is lehet próbálkozni, de ez már több türelmet kíván
A magról nevelés jóval ritkább választás, de akadnak, akik éppen ezt szeretik benne. Van benne valami külön öröm, amikor valaki a teljes folyamatot végigkíséri a csírázástól a megerősödő növényig.
A leander magjai laza, jó vízáteresztő földben tavasszal vethetők el. Itt már még inkább számít a megfelelő fény, a páratartalom és az egyenletes gondozás. A fejlődés lassabb, és az eredmény sem mindig ugyanaz, mint amit az anyanövénynél megszoktunk, éppen ezért ez inkább azoknak való, akik szeretnek kísérletezni.
Sok kertész a hajtásról való szaporítást tartja biztosabbnak, mert így a növény tulajdonságai kiszámíthatóbban megmaradnak. A magvetés inkább egy türelmesebb, hosszabb folyamat, de ettől még lehet benne ugyanannyi öröm.
Van valami különösen jó érzés abban, amikor egy régi, bevált növényből új élet indul. A leandernél ez még látványosabb, mert az ember nemcsak egy új cserepet kap, hanem egy darabot abból a nyári hangulatból is, amit annyira szeret benne.
Ajánló: Ez a legolcsóbb magyar termálfürdő, mégsem járnak ide a nyugdíjasok – Nagybánhegyesi termálfürdő
