A felcsíkozott pacalt a hagymás, paprikás alaphoz adjuk, kevés vízzel felöntjük, és fedő nélkül kezdjük főzni. Amikor felforr, hozzáadjuk a sót, a fokhagymát, az egész borsot, a babérlevelet és a paprikát. Lassan, türelmesen főzzük, hogy a hús megpuhuljon és a szaft besűrűsödjön.
A velő teszi igazán gazdaggá
Amikor a pacal már majdnem kész, kerül bele a megtisztított, nagyobb darabokra vágott velő. Itt már óvatosan kell keverni, hogy ne törjön össze. A velő a főzés végén selymessé teszi az ételt, és még mélyebb ízt ad neki.
A végeredmény sűrű, fűszeres, kissé csípős lehet, attól függően, mennyi paprikát és borsot használunk. Főtt burgonyával vagy friss kenyérrel érdemes tálalni, savanyúság pedig jól ellensúlyozza a gazdag szaftot.
Nem mindenkinek való, de aki szereti
A pacal nem a visszafogott ízek kedvelőinek készült. Erőteljes, telt fogás, amelyhez jó étvágy kell. Mégis van benne valami otthonos, különösen akkor, ha nagy lábasban, lassan főzve készül.
Ez az étel nem divatból maradt velünk. Azok főzik újra és újra, akik tudják, hogy a türelem és az egyszerű alapanyagok együtt tudnak igazán maradandót alkotni.
Ajánló: Évtizedekig titkolták: ettől volt a nagymamák zserbója verhetetlen
