Az üveg megtöltése nem kapkodós munka
A fokhagymagerezdeket szorosan elrendezem a sterilizált üvegben. Nem nyomkodom őket, csak igyekszem minél kevesebb levegőt hagyni közöttük. Ez nem szabály, inkább tapasztalat.
Ezután lassan ráöntöm a mézet. Figyelek arra, hogy teljesen ellepje a fokhagymát, de az üveg tetején maradjon egy kis hely. Erre azért van szükség, mert az erjedés során gázok keletkeznek, amelyeknek kell tér.
Az üveget lezárom, de tudom, hogy ez még csak a kezdet.
Az erjedés ideje alatt történik a lényeg
Az üveg sötét, szobahőmérsékletű helyre kerül. Az első két-három hétben naponta egyszer pár másodpercre kinyitom, majd visszazárom. Nem kell túlgondolni, elég annyi, hogy a felgyülemlett gáz távozhasson.
Ahogy telik az idő, a fokhagyma lassan sötétedni kezd, majd lesüllyed az üveg aljára. Ez természetes folyamat, nem igényel beavatkozást. A fermentálódás nagyjából négy hét alatt zajlik le, de a környezet hőmérséklete ezt befolyásolhatja.
Ez az a szakasz, amikor az ember csak megfigyel. Nem történik látványos dolog, mégis minden ekkor alakul ki.
Amikor elkészült, onnantól már a konyhában él tovább
Amikor a fokhagyma már nem lebeg a méz tetején, fogyasztható. Az üveget jól zárva, sötét, hűvös helyen tartom, és hónapokig eláll. Nem romlik, inkább tovább érik.
Felhasználása sokféle lehet. Van, aki salátába keveri, más pácokhoz adja, vagy egyszerűen egy falat kenyérrel eszi meg. Olyan alapanyag lesz belőle, ami nem tolakodó, mégis karakteres.
A mézben erjesztett fokhagyma nálam nem kúra és nem szertartás. Inkább egy lassú konyhai döntés, ami idővel beépül a mindennapokba. Nem kell hozzá hit, csak egy üveg, egy kis türelem, és az a fajta kíváncsiság, ami a régi módszerek felé visz vissza.
Ajánló: Ezt vacsoráztam három napig: könnyebb lett a gyomrom, és a súlyom is csökkent
