Elkészítés
A zsiradékon pirítsd meg a húst, majd add hozzá az apróra vágott vöröshagymát és a feldarabolt zöldségeket. Néhány perc párolás után kerüljön bele a fokhagyma és a zöldborsó, majd öntsd fel vízzel vagy alaplével.
Ízesítsd leveskockával, sóval, borssal, egész paprikával, paradicsommal, petrezselyemmel, citromkarikákkal és egy kevés cukorral. Közepes lángon főzd addig, amíg a hús és a zöldségek megpuhulnak.
A főzés végén add hozzá a választott levesbetétet. Ha szeretnéd, egy kevés tejföllel vagy tejszínnel krémesebbé is teheted. Tálalás előtt vedd ki belőle az egészben főtt fűszereket és zöldségeket, majd szórd meg friss petrezselyemmel.
A részletek adják meg az igazi karakterét
Ennél a levesnél sokat számít, hogy mi kerül bele a végén. A csigatészta könnyedebb irányba viszi, a galuska tartalmasabbá teszi. Ezért is szokták sokan ahhoz igazítani, hogy épp családi ebéd készül, vagy csak egy gyors hétköznapi vacsora.
A citromkarika és a cukor együtt különösen érdekes benne. Nem lesz tőle sem édes, sem savanyú, inkább kerekebb az egész ízvilág. Ettől a leves nem nehéz, még akkor sem, ha egyébként laktató.
Az is sokat számít, hogy a levesbetétet nem érdemes túlzásba vinni. Ha túl sok kerül bele, könnyen magába szívja a levet, és másnap már egészen más állaga lesz.
Egy tányér, amihez jó újra leülni
A becsinált leves nem feltétlenül az a fogás, amit az ember látványossága miatt szeret. Inkább azért, mert minden kanálban van valami ismerős és megnyugtató. Olyan étel, ami nem akar többnek látszani annál, ami, és talán ettől működik ennyire jól.
Van benne valami régi, valami családias, és közben bőven hagy teret annak is, hogy mindenki kicsit a saját ízlésére formálja. Ezért tud ennyire sokféleképpen jó lenni.
