Levendula és rozmaring: hasonlóságok és különbségek
A levendula és a rozmaring kétségtelenül a mediterrán térség legjellegzetesebb növényei közé tartoznak. Nemcsak a konyhában állják meg a helyüket fűszernövényként, hanem dísznövényként is népszerűek – sokan használják őket illatosításra vagy épp rovarriasztásra is. A legtöbb hobbikertész fejében megfordul a gondolat, hogy milyen jól mutatna ez a két strapabíró, napfényimádó növény egymás mellett a kertben. Pedig ez az összeültetés valójában az egyik leggyakoribb – és legnagyobb – kertészeti hiba.
Első ránézésre valóban úgy tűnhet, hogy a levendula és a rozmaring tökéletes páros: mindkettő kedveli a napos fekvést, jól viseli a szárazabb időszakokat, és a meszesebb, laza szerkezetű talajban érzik igazán jól magukat. Mégis, van egy fontos különbség köztük, ami miatt hosszú távon egyáltalán nem ideális, ha közvetlenül egymás mellé ültetjük őket.
A gondot elsősorban a gyökérzetük és a növekedési szokásaik eltérése eredményezi. A rozmaring erőteljes, gyorsan terjeszkedő gyökérzettel rendelkezik, és hajlamos arra, hogy eluralja maga körül a teret. Ez különösen akkor jelent problémát, ha a szomszédos növény – mint a levendula – szintén hasonló víz- és tápanyagigényű, de nem tud olyan hatékonyan „versenyezni” a környezetért.
A levendula gyökerei finomabb szerkezetűek, kevésbé agresszívek, így a rozmaring mellett nem jutnak megfelelő mennyiségű tápanyaghoz és vízhez. Ez azt eredményezi, hogy a levendula idővel legyengül, rosszabbul virágzik, és végül fokozatosan visszahúzódik, elsatnyul.
Emiatt akármilyen jól is mutatna ez a két illatos növény egymás mellett, jobb, ha külön ülteted őket – vagy legalábbis biztosítasz számukra elegendő távolságot és egyéni életteret. Így mindkettő ki tudja bontakoztatni a maga szépségét, anélkül hogy a másik rovására fejlődne.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
