Ezt a kelt tésztát egyszer megsütöd, utána mindig így csinálod: én fánkot készítettem belőle
Amikor az ember nekiáll kelt tésztát gyúrni, abban mindig van egy kis bizonytalanság. Vajon elég lesz az élesztő ereje, szépen megkel-e, olyan puha lesz-e, amilyennek elképzeltem. Most ráadásul fánk járt a fejemben, de nem volt kedvem az olajhoz, a szagához, meg ahhoz az utána következő rendrakáshoz sem.
Ez a tészta pontosan ilyen lett. Vaníliás porcukorral megszórva igazi nosztalgia, lekvárral pedig kifejezetten ünnepi. A belseje puha, levegős, a héja épp csak annyira tart, hogy legyen mit letörni róla. Nem kapkodós recept, de minden perce meghálálja magát.
Hozzávalók
- 300 ml langyos tej
- 3 evőkanál cukor
- 8 g szárított élesztő
- 3 tojás
- 65 dkg finomliszt
- 1 teáskanál só
- 10 dkg puha vaj
- kevés olaj a tál kikenéséhez
- kevés tej a lekenéshez
- liszt a formázáshoz
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Az élesztő felébresztése
Egy nagyobb keverőtálban a langyos tejet összekevertem a cukorral és a szárított élesztővel. Nem kell sietni vele, ez az a pár perc, amikor eldől, hogy a tészta mennyire lesz levegős. Letakarva hagytam állni hét nyolc percig, amíg az élesztő szépen felhabosodott.
Ez a lépés mindig kicsit megnyugtató. Ahogy az élesztő életre kel, az ember már tudja, hogy jó úton jár.
A tészta összeállítása
A felfutott élesztőhöz hozzáadtam a tojásokat, majd alaposan elkevertem. Ezután először ötven deka lisztet szitáltam hozzá, belekerült a só, és fakanállal dolgoztam össze. Amikor már egynemű lett, jött a maradék liszt és a puha vaj.
Innentől géppel dolgoztam tovább. A tészta kicsit lágy marad, és ez így van jól. Nem kell megijedni tőle, csak annyi lisztet használjunk, amennyi feltétlen szükséges.
Kelesztés, ami mindent eldönt
A kidolgozott tésztát enyhén lisztezett felületen gyorsan gombóccá formáztam. Egy kiolajozott tálba tettem, a tetejét is vékonyan megkentem olajjal, majd fóliával letakarva meleg helyre raktam.
Nagyjából egy óra alatt szépen megduplázta a méretét. Ez az a pont, amikor már ránézésre is ígéretes, és az ember tudja, hogy jó puha lesz a végeredmény.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Formázás, türelemmel
A megkelt tésztát finoman lenyomkodtam, a széleit középre hajtottam, majd enyhén lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam. Két részre osztottam, mindkettőt hosszúkásra húztam, majd tíz tíz darabra vágtam.
A darabokból sima felületű gombócokat formáztam, majd letakarva pihentettem őket. Ezután lisztbe forgattam, az ujjammal óvatosan átszúrtam a közepüket, és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Újabb kelesztés következett, most már konyharuha alatt.
Sütés és az illat, ami mindent elárul
A megkelt darabokat tejjel kentem le, majd száznyolcvan fokos sütőben húsz huszonöt perc alatt aranybarnára sütöttem. A sütő ajtaját nem érdemes túl korán nyitogatni, az illat úgyis jelzi, mikor járunk jó helyen.
Amikor kikerültek, a külsejük épp csak tartott, belül pedig olyan puhák lettek, hogy szinte visszarugóztak az ujj alatt.
Amikor elfogy, mielőtt kihűlne
Ez az a sütemény, amit nehéz kivárni. Van, aki porcukorral szereti, más lekvárral tölti meg, de magában is megállja a helyét. A legjobb benne talán az, hogy fánkhangulatot ad anélkül, hogy egy csepp olajat is kellett volna melegíteni.
Ha marad belőle másnapra, akkor is puha marad, de erre ritkán van példa.
Ajánló: Fogorvosok figyelmeztetnek: ezért maradhat sárga a fogad akkor is, ha rendszeresen mosod