Szilveszterkor az ember valahogy nyitottabb. Nem okosabb, nem következetesebb, csak nyitottabb. Hajlandó elhinni, hogy számít, mit csinál azon az estén. Hogy nem mindegy, mit mond ki, mit eszik, mit enged el. A népi hagyományok, a babonák, a félig komoly szokások mind erről szólnak. Nem varázslatról, hanem fókuszról. Arról, hogy egy pillanatra tényleg figyelsz arra, mit szeretnél magaddal vinni a következő évbe. Nem garantál semmit. De irányt ad. És néha az is elég.
Engedd el azt, ami egész évben nyomasztott
Szilveszter este nem alkalmas nagy lezárásokra, mégis van benne valami különös könnyedség. Ha ilyenkor kimondod magadban, hogy valamit nem viszel tovább, annak súlya van. Nem kell dráma, nem kell nagy beszéd. Elég egy csendes döntés. A szerencse sokszor ott kezdődik, ahol már nem cipelsz felesleges terheket.
Egyél olyat, amit valóban szeretsz
Nem azt, amit illik, nem azt, amit muszáj. Hanem amit tényleg jólesik. A néphit szerint az év első ízei meghatározzák a következő hónapokat. De pszichológiailag is van értelme. Ha az évet elégedettséggel indítod, az agyad ezt tekinti alapállapotnak. És ehhez próbál majd visszatérni.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
