Azok az élelmiszerek, ahol gyakrabban mérnek mikroműanyagot
Bizonyos termékeknél visszatérően felbukkan a mikroműanyag gyanúja vagy kimutatása. Ilyenek lehetnek a különböző sók, köztük egyes vizsgálatok szerint a rózsaszín himalájai só is, amit sokan automatikusan „tisztább” választásnak gondolnak.
A rizs is gyakran szerepel a listákon, főként azért, mert a termőhelyi környezet és a feldolgozás is befolyásolhatja, mi kerül bele. Ugyanez igaz a palackozott vizekre is, különösen a műanyag palackos változatokra, ahol a csomagolás anyaga is beleszólhat a kérdésbe.
A tengeri ételeknél a kép még összetettebb, mert a vízi környezetben lévő szennyeződések könnyebben felhalmozódhatnak az állatokban. Nem azt jelenti, hogy a tenger gyümölcseitől mindenkinek búcsút kell vennie, inkább azt, hogy aki gyakran eszi, annak érdemes tisztában lennie a lehetséges kockázatokkal.
Meglepő módon a zöldségek és gyümölcsök sem feltétlenül kivételek. Alma, sárgarépa és más növények esetében is jelentek meg olyan eredmények, amelyek mikroműanyag részecskéket mutattak ki. Itt a termőföld, az öntözővíz, a szállítás és a tárolás is tényező lehet, ezért nehéz egyetlen okra rámutatni.
A teafilterek szintén gyakori témák, főleg bizonyos műanyag alapú vagy részben műanyag összetevőt tartalmazó filterek esetében. Ilyenkor a forró víz miatt merül fel a kérdés, hogy mennyi oldódhat ki az italba. A cukorról pedig több helyen írtak már, hogy egyes mintákban nyomokban mikroműanyagot találtak, ami önmagában nem meglepő, ha azt nézzük, mennyire sok ponton érintkezik a környezettel a termeléstől a csomagolásig.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
