Az órák előre vagy hátra tekerése pillanatnyi változást hoz abba, ahogyan az agy és a szervezet időzít; ez a kis módosítás sokszor nagyobb hatással van ránk, mint elsőre hinnénk. Azok a reggelek, amikor félálomban kinyomjuk az ébresztőt és az első gondolatunk a plusz százharminc perc, pontosan ezt a zargatott belső órát tükrözik.
Én személy szerint mindig furcsán érzem magam az óraátállítást követő napokban, de egy barátomnál történt apró esemény emlékeztetett arra, hogy mennyire sokféle a hatás. Egyik reggel rosszkor vettem be egy gyógyszert, mert az óra átállítása megkeverte a rutinját. Ez az apróság sok gondolatot indított el bennem arról, mi minden mozdul el velünk együtt, amikor csak egy órát tologatunk.
Hogyan zavarja össze a belső óránkat az óraátállítás?
A testünkben létezik egy belső időmérő amelyet cirkadián ritmusnak nevezünk és amelyik nagyjából huszonnégy órás ciklusokra rendezi az alvást az ébredést az étvágyat és az anyagcserét.
Ez a ritmus érzékeny a fényre és a sötétségre így a reggeli napfény késleltetése vagy előrehozása valódi jelet küld az agynak arról hogy mikor kell melatonint termelni. Amikor egy órát előre vagy hátra állítunk az napokra megzavarhatja ezt az egyensúlyt és a testnek időre van szüksége hogy újra szinkronba kerüljön a külső idővel.
A melatonin és a kortizol hormonjai fontos szereplők ebben a folyamatban; az egyik altatja a testet a másik ébresztő hatással bír. Ha az ébredés ideje hirtelen eltolódik akkor ezek a hormonok sem a megszokott időben csúcsosodnak és ez kihat a hangulatra a koncentrációra és az alvás minőségére. Nem mindenki reagál ugyanolyan erősen: van akinek egy-két nap alatt helyrejön a ritmusa míg másnak akár több hétbe is beletelik amíg kényelmesen érzi magát ismét.
A cikk folytatódik, nyomj a tovább gombra a hirdetés alatt!
