Nagyszüleink konyhájában még mindennapos vendég volt, Ázsia és Afrika egyes részein pedig a mai napig alapélelmiszernek számít. Mielőtt a rizs világhódító útjára indult volna, Kínában már 10 000 évvel ezelőtt is ezt a szívós növényt termesztették fő táplálékforrásként.
A köles különlegessége nem csupán a múltjában, hanem rendkívüli ásványianyag-összetételében rejlik. Kiemelkedő a kovasav-tartalma: 10 dekagrammnyi gabonában 550 mg található ebből a fontos szilícium-vegyületből, amely elengedhetetlen a csontképzéshez és a kötőszövetek rugalmasságához. Emellett bőségesen találunk benne vasat, magnéziumot, foszfort, káliumot és cinket is, így valóságos természetes multivitamin-koncentrátumként működik.
A szépség és a rugalmasság belső támogatója
A köles fogyasztása szinte azonnal meglátszik a külsőnkön, ami elsősorban a már említett kovasavnak köszönhető. Ez a vegyület belülről táplálja a szervezetet, így segít megőrizni a bőr feszességét, megerősíti a körmöket és ragyogóvá, ellenállóvá teszi a hajat. Nem véletlen, hogy a természetes szépségápolás hívei gyakran nevezik a kölest a „szépítők gabonájának”.
A hatása azonban mélyebbre hatol a hámrétegnél: jótékonyan befolyásolja a kötőszövetek állapotát, így segítséget nyújthat a visszeres panaszok, az aranyér vagy az ízületi problémák kezelésében. Rugalmasabbá teszi az érfalakat, javítja a vérkeringést, és hozzájárul az érelmeszesedés megelőzéséhez, ami a modern, mozgásszegény életmód mellett különösen felértékeli a szerepét.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
