Az alap, ami összetart mindent
A darált keksz egy nagy tálba kerül, ehhez adjuk az aprított étcsokoládét, majd felöntjük a tejjel. Nem kell sietni, érdemes alaposan összedolgozni, amíg egy sűrű, jól formázható masszát nem kapunk. Ez az a pont, ahol már sejteni lehet, hogy jó irányba haladunk.
Egy nagyjából harminc centis tálcát vagy tepsit sütőpapírral kibélelünk, és a kekszes alapot egyenletesen belenyomkodjuk. Nem kell tökéletesnek lennie, a lényeg az egyenletes vastagság. Amíg a krém készül, a tálca mehet a hűtőbe.
A kókuszos réteg adja meg a karakterét
A tejet egy lábasban felforraljuk a cukorral. Amikor már gyöngyözik, beleöntjük a grízt, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Nem kell sok idő, gyorsan eléri azt az állagot, ami már krémesen terül.
A tűzről levéve hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a vaníliát. A krém ilyenkor még meleg, de jól kenhető. Ezt a réteget egyenletesen elsimítjuk a lehűtött kekszalapon, majd visszatesszük a hűtőbe. Itt már kezd összeállni a desszert képe.
A csokimáz, ami mindent lezár
A tejszínt felmelegítjük egészen a forráspontig, majd lehúzzuk a tűzről. Beletördeljük az étcsokoládét, hozzáadjuk a vajat, és pár percig békén hagyjuk. Ez idő alatt a csoki szépen megolvad.
Amikor elkeverjük, fényes, selymes mázat kapunk. Ezt óvatosan a kókuszos réteg tetejére öntjük, és elsimítjuk. A tálca ismét a hűtőbe kerül, legalább két órára. Ha van türelem kivárni egy éjszakát, az állaga még szebb lesz.
Amikor nem kell túlgondolni az édességet
Ez a Bounty szelet nem akar trükközni. Nem kér különleges technikát, nem igényel sütést, és mégis ad egy teljes desszertélményt. Szeleteléskor szépen tartja magát, az ízek pedig pontosan azt hozzák, amit az ember elvár.
Olyan édesség ez, amit jó érzés elővenni egy hosszú nap végén, vagy csak úgy, mert megkívántuk. Nem kell hozzá alkalom. Elég, ha van tíz percünk, egy hűtőnk, és kedvünk valami igazán kókuszos-csokishoz.
Ajánló: Napi 1 teáskanál ebből, és az emésztésed végre megnyugszik: jobb, mint a lenmag
