Gyilkos páros a kertben: ez a növény nem való a levendula közelébe
Természetesnek tűnik, azonban mégsem jó ötlet: miért ne ültessük egymás mellé a levendulát és a rozmaringot?
Ajánló: Erről senki nem beszél: ezeket a gyümölcsfákat kötelező nyáron megmetszeni
A kertészkedés több, mint esztétika
A kertészkedés az egyik legősibb és legtermészetesebb módja annak, hogy igazán kapcsolatba kerüljünk a természettel, és megteremtsük saját zöld világunkat. Aki már ültetett növényt, az jól ismeri azt az örömet és reményt, amit egy új szezon kezdete jelent. A magok kiválasztása, az ágyások megtervezése és a növények gondozása feltöltődést jelent, de ezzel egyidejűleg komoly tudást és odafigyelést is igényel.
Azonban nem elég azt tudni, mit és mikor ültessünk – legalább ilyen fontos az is, hogy tisztában legyünk azokkal a növénykombinációkkal, amelyek kerülendők, mert hosszú távon kárt okozhatnak egymásnak.
Amikor a növények ellenségek lesznek
A növények között előfordulhatnak úgynevezett allelopatikus kapcsolatok is, amelyek olyan biológiai folyamatokat jelentenek, hogy az egyik növény olyan anyagokat bocsát ki. Ezek gátolják a másik fejlődését, vízfelvételét vagy gyökérnövekedését. Emellett egyes növények egyszerűen túlságosan hasonló igényekkel rendelkeznek, így versengenek a tápanyagért, fényért és helyért. Az ilyen rejtett kerti konfliktusok gyakran vezetnek a gyengébb növény pusztulásához.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
A levendula és a rozmaring: eléggé veszélyes páros a kertben
Bár elsőre jó ötletnek tűnhet a levendula és a rozmaring egymás mellé ültetése – hiszen mindkettő mediterrán eredetű, napfénykedvelő és szárazságtűrő növény –, de valójában ez az egyik legrosszabb kombinációnak számít..
A rozmaring erőteljes, agresszíven terjedő gyökérzetű növény, amely könnyen kiszorítja a körülötte lévő gyengébb növényeket. A levendula finomabb gyökérrendszere nem tud versenyezni ezzel a domináns terjeszkedéssel, így idővel fokozatosan visszafejlődik, elsatnyul vagy akár el is pusztul.
Allelopátia – a rejtett kémiai támadás
A rozmaring nemcsak fizikai térben szoríthatja vissza a levendulát, de még biokémiailag is. Levelei olyan illóolajokat – elsősorban kámfort és cineolt – tartalmaznak, amelyek a talajba jutva gátolhatják más növények csírázását és gyökérfejlődését. Ez a természetes védekező mechanizmus a vadonban kiváló, ám egy kertben súlyos következményekkel járhat. A levendulánál ennek hatása torzult hajtásnövekedésben, levélkárosodásban és virágzási zavarokban mutatkozik meg.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Eltérő mikroklíma-igények
Habár mindkét növény kedveli a napfényt és a jó vízelvezetésű talajt, vannak apró, de lényeges különbségek az igényeikben. A rozmaring jobban elviseli a kötöttebb, nedvesebb talajokat is, míg a levendula érzékenyebb, különösen a pangó vízre. Ráadásul a rozmaring sűrűbb lombozata árnyékot vethet a levendulára, csökkentve annak fényellátottságát – ez pedig a virágzás elmaradásához és a növény legyengüléséhez vezethet.
Hogyan kerülhetjük el a hibát?
Sokan csak akkor veszik észre a problémát, amikor már késő: a levendula elsatnyul, míg a rozmaring túlnövi és uralja a teret. Pedig ez könnyen elkerülhető lenne megfelelő növénytársítás választásával.
A levendula számára ideális szomszédok a kakukkfű, az oregánó vagy éppen a zsálya – ezek hasonló igényűek, de nem zavarják egymás fejlődését. A rozmaring számára pedig ajánlott külön ágyást kialakítani, ahol nem akadályoz más, érzékenyebb növényeket.
Ezeket olvastad már?
