Évekig azt hittem, mindent jól csinálok, mégis néha nehéz lett, néha olajos. Aztán egyszer valaki elmondott egy apró trükköt, ami teljesen megváltoztatta a krumplis lángos állagát. Azóta nem is állok neki máshogy.
A burgonyás lángosnak külön bája van. Puha marad belül, miközben a széle roppanósra sül, és ha jól eltalálod a tésztát, másnap sem lesz belőle száraz, szomorú maradék. Inkább olyan, amit hidegen is le lehet csípni a konyhapultról, miközben „csak elpakolok”.
Hozzávalók (kb. 4 adaghoz)
- 60 dkg finomliszt
- 2 db burgonya
- 3 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 2 db kockacukor (vagy kb. 2 teáskanál cukor)
- 4 evőkanál napraforgó olaj (a tésztába)
- só (ízlés szerint)
- kb. 5 dl napraforgó olaj (a sütéshez)
A burgonya adja meg a tészta lelkét
A burgonyát meghámozod, kisebb kockákra vágod, majd sós vízben puhára főzöd. Leszűröd, még forrón áttöröd, és hagyod teljesen kihűlni. Ez a rész nem látványos, de sokat számít: ha melegen kerül a liszthez, könnyen el tudja húzni a tészta állagát, és a vége ragacsosabb lehet a kelleténél.
Közben az élesztőt felfuttatod 1 dl langyos tejben. Ebbe megy a kockacukor is, hogy legyen miből dolgoznia, és pár perc alatt látni fogod, ahogy felhabosodik. Ha a tej túl forró, az élesztő megsértődik és nem indul be, úgyhogy inkább langyos legyen, mint meleg.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Dagasztás, amíg a tészta „elenged”
A lisztet egy nagyobb tálba átszitálod, hozzáadod a kihűlt burgonyát, a felfuttatott élesztőt, a 4 evőkanál olajat és a sót. A maradék langyos tejet fokozatosan öntsd hozzá, mert a burgonya nedvessége változó, és nem mindig kell pontosan ugyanannyi folyadék. A cél egy lágy, rugalmas tészta, ami már nem ragad a kézhez és a tálhoz, csak kellemesen él.
Jól kidagasztod, nem kell sietni vele. Egy idő után érezni fogod, hogy kisimul, feszesebb lesz, és könnyebben válik el a tál falától. Ha nagyon ragadna, inkább csak finoman lisztezd, ne boríts rá hirtelen sokat, mert attól a végén tömörebb lehet. A tálban lefedve duplájára keleszted, ez konyhától függően nagyjából egy óra körül szokott lenni.
Pihentetés és nyújtás, hogy szép legyen a végeredmény
Ha megkelt, maréknyi darabokat tépsz belőle, és gombócokat formázol. Ezeket lisztezett felületre teszed, és hagyod még 15–20 percet pihenni. Ez az a kis plusz idő, amitől könnyebben nyújtható lesz, és nem fog visszaugrani a kezed alatt.
Lisztes kézzel óvatosan elnyújtogatod a gombócokat. Nem kell tökéletes körnek lennie, a lángos attól szerethető, hogy kicsit szabálytalan. Ha szereted a vékonyabb, roppanósabb verziót, húzd nagyobbra. Ha inkább a vastagabb, puhább belsejűt, hagyd kicsit testesebbre.
Sütés forró olajban, odafigyeléssel
A sütésnél az olaj hőfoka a kulcs. Legyen bőven, legyen forró, de ne füstöljön. Ha túl hideg, a tészta megszívja magát olajjal. Ha túl forró, a külseje gyorsan barnul, miközben belül még nem biztos, hogy átsült. Amikor beleteszed, jó jel, ha azonnal élénken pezseg körülötte.
Mindkét oldalát megsütöd, oldalanként általában 1–2 perc is elég, de ezt az olaj is diktálja. A kész lángost rácsra vagy papírtörlővel bélelt tálba szeded, hogy a felesleges olaj lecsepegjen. Mire az utolsó is megsül, az első már pont ehető hőmérsékletű, és ott szokott eldőlni, hogy marad-e belőle másnapra.
A végén úgyis a feltét dönt
Van, aki a fokhagymás vízre esküszik, más a tejföl sajtra, és olyan család is akad, ahol a lángos mellé már előkerül valami gyors saláta, hogy „legyen hozzá valami könnyebb”. Akárhogy is, ez az a fajta étel, amihez nem kell külön alkalom, csak egy ráérős délután és az a bizonyos illat, amitől hirtelen mindenki a konyha köré szerveződik.
Ajánló: A nagymamám liszt nélkül paníroz: azóta máshogy el sem tudom képzelni a rántott húst