A keksz adja meg a karaktert
A kekszes őzgerinc egyik titka a textúra. Érdemes a keksz felét ledarálni, a másik felét pedig kézzel, rusztikus darabokra törni. Ettől lesz szeleteléskor is szép, réteges, és ettől érezzük majd, hogy nem egy homogén masszát eszünk.
Ez a megoldás sok régi receptben is visszaköszön, nem véletlenül. A darált rész összefogja az egészet, a nagyobb kekszdarabok pedig harapáskor adják azt a bizonyos élményt, amitől a süti nem válik unalmassá.
A kakaós alap összeállítása
Egy kisebb lábasban a vizet, a porcukrot és a margarint tesszük fel melegedni. Nem kell sietni vele, közepes lángon, folyamatos keverés mellett néhány perc alatt egyneművé válik. Amikor a margarin teljesen elolvad, hozzáadjuk a kakaóport, és addig keverjük, amíg sima, fényes alapot nem kapunk.
Ekkor kerül bele a rum, ha használunk. Nem kötelező, de egy egészen finom, mélyebb ízt ad a süteménynek. Az alkohol nem tolakodó, inkább csak kerekít az ízeken.
Amikor minden összeér
A kakaós alaphoz hozzákeverjük először a darált, majd a darabos kekszet. Nem kell túlkeverni, elég annyira, hogy mindenhol bevonja a massza. Ilyenkor már érezni lehet, hogy ebből nehéz lesz csak egy szeletnél megállni.
Az őzgerincformát folpackkal béleljük ki, majd a masszát belesimítjuk. Fontos, hogy alaposan lenyomkodjuk, hogy ne maradjanak levegős részek. Ezután jöhet a hűtő, legalább két órára, de ha van idő, egy kicsit hosszabb pihenő sem árt neki.
Amikor szeletelni lehet
Miután megdermedt, egy mozdulattal kiborítható a formából. A folpackot lehúzzuk róla, és éles késsel kisujjnyi szeletekre vágjuk. Ilyenkor mutatja meg igazán, miért működik ez a süti ennyire jól.
A kekszes őzgerinc nem akar modern lenni, és nem is kell neki. Pont az a jó benne, hogy hozza azt az ízt és hangulatot, ami miatt generációk óta újra és újra elkészül. Van benne valami megnyugtató, amitől az ember szívesen nyúl érte akkor is, amikor már azt hinné, nincs hely több desszertnek.
Ajánló: Napi 1 teáskanál ebből, és az emésztésed végre megnyugszik: jobb, mint a lenmag
