Frissen az igazi
Nagymamám mindig ragaszkodott hozzá, hogy a kapor friss legyen. Ha szárította is, csak kíméletesen, árnyékos helyen. Úgy tartotta, hogy a túl magas hő elviszi belőle azt, ami igazán számít. Utólag kiderült, hogy ebben volt logika: a hőérzékeny összetevők valóban sérülhetnek intenzív szárításnál.
Ezért a friss kapor vagy a gondosan kezelt házi változat egészen mást tud, mint a boltok polcain sorakozó, erősen feldolgozott verziók. A különbség nem látványos, inkább hosszabb távon érezhető.
Mire érdemes figyelni a fogyasztásánál
A kapor esetében is igaz, hogy a több nem mindig jobb. Nagy mennyiségben egyeseknél kellemetlen tüneteket okozhat, és a vércukorra gyakorolt hatása miatt is érdemes fokozatosan bevezetni. Akinek már meglévő anyagcsere-betegsége van, annak különösen fontos, hogy figyelje a teste reakcióit.
A régi tapasztalatok szerint a legjobb út a mértékletesség volt. Nem kúráztak vele, egyszerűen része volt a mindennapoknak.
Egy szokás, ami túlélte az időt
Ma, amikor kapszulák és kivonatok sorakoznak a polcokon, könnyű elfelejteni, hogy sok minden ott lapul a konyhában. A kapor nem csodaszer, és nem ígér azonnali megoldást. Inkább egy emlékeztető arra, hogy az apró, következetes szokások hosszú távon sokat számíthatnak.
Nagymamám sem mérte grammra, mennyit eszik belőle. Egyszerűen használta, mert jól esett, és mert hitt benne. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy régi tudás ma is helyet kapjon az asztalon.
