Ez a csokis piskótatekercs mindig elfogy az utolsó morzsáig
A piskótatekercs nálam mindig a biztos pont volt. Az a sütemény, amihez akkor nyúl az ember, amikor nem akar kísérletezni, csak valami olyat akar tenni az asztalra, amiről tudja, hogy jó lesz. Gyerekkoromban lekvárral készült, ma viszont inkább csokikrémmel töltöm meg.
Ez a változat kicsit eltér a megszokott lekváros verziótól. A könnyű, rugalmas piskótát selymes csokikrém tölti meg, amitől az egész sütemény egyszerre lesz klasszikus és kényeztető. Nem túl édes, nem nehéz, inkább az a fajta, amiből még egy szelet mindig „belefér”. Az elkészítése nem bonyolult, de van benne néhány apró fogás, amitől igazán szép és jól tekerhető lesz. Ezeket nem tankönyvszerűen, hanem úgy mutatom meg, ahogy az ember idővel kitapasztalja a konyhában.
A hozzávalók, amikből ez a tekercs összeáll
A piskótához hat tojásra van szükség, egy csipet sóra, egy csomag vaníliás cukorra, hat evőkanál kristálycukorra és ugyanennyi lisztre. Sem sütőpor, sem különleges adalék nem kerül bele, a könnyedségét a jól felvert tojásfehérje adja.
A csokikrémhez tíz deka étcsokoládé, két evőkanál kakaópor, tíz deka vaj, egy deci habtejszín és tíz deka porcukor kerül az asztalra. Ezek együtt adják azt a krémet, ami kenhető, fényes és nem nehéz.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Így lesz a piskóta könnyű és rugalmas
A tojásokat érdemes alaposan szétválasztani, mert itt tényleg a fehérje habja tartja majd a tésztát. A fehérjét a sóval kemény habbá kell verni, majd jöhet hozzá a vaníliás cukor és a kristálycukor, apránként, türelmesen. Amikor már fényes és tartása van, egyesével bele lehet dolgozni a tojássárgákat.
A lisztet itt már csak óvatosan, spatulával érdemes hozzáforgatni. Nem kell sietni, inkább az a cél, hogy a levegő benne maradjon a masszában. A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, nem túl vastagon, majd 160 fokos sütőben nagyjából 15–20 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha rugalmas tapintású és világos marad.
A feltekerés, amin sok minden múlik
A frissen sült piskótát érdemes rögtön egy enyhén nedves konyharuhára borítani. A sütőpapírt lehúzzuk róla, majd a tésztát a ruhával együtt feltekerjük. Így hűl ki, és ettől marad hajlékony.
Ez az a lépés, amit nem érdemes elkapkodni. Ha egyszer-kétszer óvatosan visszatekerjük és újra felgöngyöljük, a piskóta „megtanulja” a formát, és később nem fog megrepedni.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A csokikrém, amit nehéz nem azonnal megkóstolni
A csokoládét apróra tördelve vízgőz felett olvasztjuk meg. Amikor már sima, lekerül a tűzről, és hozzákerül a kakaópor, a vaj és a tejszín. Ezeket gépi habverővel lehet igazán selymesre dolgozni.
A porcukor a végén kerül bele, ettől lesz lágy és jól kenhető. A krém akkor jó, ha fényes, könnyű és nem túl kemény. Ha kicsit pihentetjük, még szebben terül majd a piskótán.
Az összeállítás és a várakozás pillanatai
A teljesen kihűlt piskótát óvatosan kiterítjük, megkenjük a csokikrémmel, majd visszatekerjük. Itt már érezni lehet, hogy miért volt fontos az elején a türelem, a tekercs szépen záródik, nem törik.
Tálalás előtt elég egy kevés porcukor a tetejére, és már szeletelhető is. Hidegen is finom, de frissen az igazi, amikor a piskóta még puha, a krém pedig krémesen olvad.
Ajánló: Ez a KRESZ-kérdés sokakat megtréfál: te tudod a helyes áthaladási sorrendet?