4. Amikor az ötletek előrébb járnak, mint a megvalósítás
Sok ember fejében egész világok vannak. Képek, történetek, nagy elhatározások, kreatív fordulatok, olyan megoldások, amikre más rá sem gondolna. A gond általában ott kezdődik, amikor az álomból lépés lesz, a lépésből rutin, a rutinból pedig valami kézzelfogható.
Ha ez a rész szólít meg, az nem azt jelenti, hogy le kell mondani a fantáziáról. Inkább azt, hogy most a földre érkezés a feladat. Néha elég annyi, hogy az ember kitalál egy következő, apró lépést, és azt tényleg megcsinálja. A kreativitás nem sérül attól, hogy kap egy keretet, sőt sokszor akkor kezd igazán működni.
A legszebb tervek is elfáradnak, ha csak a fejben keringenek. Amikor viszont kapnak formát, még ha kicsit ügyetlenül is, hirtelen kiderül, hogy nem ködképek voltak, hanem induló lehetőségek.
5. Amikor a megérzés óvatosságot kér
Néha nem történik semmi látványos, mégis érezzük, hogy valami nem stimmel. Egy beszélgetés után marad egy furcsa mellékíz, egy ígéret túl könnyen hangzik el, egy történetben több a lyuk, mint a biztos pont. Az ember ilyenkor gyakran magát hibáztatja, hogy túl érzékeny, túl gyanakvó.
Ha ez az üzenet fog meg, lehet, hogy most épp az intuíció finom jelzéseit érdemes komolyabban venni. Nem kell mindenkivel konfrontálódni, nem kell rögtön ítélkezni. Elég lehet az is, ha nem adsz automatikusan bizalmat, hanem időt hagysz, hogy a tettek beszéljenek.
Sokunknak ismerős, hogy utólag milyen tisztán látszott minden. A belső jelzések ritkán harsányak, inkább csendesek. Pont ezért könnyű őket elnyomni.
A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!
