Az orvos elárulta: ekkortól baj a pulzusszám az időseknél
Sokan rutinszerűen ránéznek az okosórájukra vagy a vérnyomásmérő kijelzőjére, és rögtön aggódni kezdenek, ha a pulzus nem pont azt mutatja, amit ideálisnak gondolnak. Különösen igaz ez idősebb korban, amikor már minden apró testi jelzés nagyobb figyelmet kap. Most kiderült, mi az igazság.
Pedig a pulzusszám változása az életkor előrehaladtával teljesen természetes folyamat. Nem feltétlenül jelez bajt, sokkal inkább alkalmazkodást. A kérdés inkább az, mikor számít ez még normálisnak, és mikor érdemes valóban utánajárni.
Miért változik a pulzus az évek során
Ahogy öregszünk, a szív és az érrendszer működése is átalakul. A szív izomzata veszít a rugalmasságából, az erek merevebbé válhatnak, és mindez hatással van a nyugalmi pulzusszámra is. Ez nem egyik napról a másikra történik, hanem lassan, észrevétlenül.
Az életmód sokat számít. Akik rendszeresen mozognak, sétálnak, kertészkednek vagy sportolnak, gyakran alacsonyabb pulzust mérnek, mint azok, akik keveset aktívak. Ezért önmagában egy szám még nem mond el mindent az egészségi állapotról.
Milyen értékek számítanak általánosan elfogadottnak
Elena Avdas kardiológus szerint az 50 és 70 év közötti embereknél a nyugalmi pulzusszám jellemzően 66 és 87 ütés között mozog percenként. Ez egy átlagos tartomány, amelyen belül az eltérések önmagukban még nem adnak okot aggodalomra.
A 70 év felettieknél valamivel magasabb értékek is előfordulhatnak. Ebben a korcsoportban a 72 és 92 közötti pulzusszám számít általánosan elfogadhatónak. A szakember hangsúlyozza, hogy ezeket az értékeket mindig az egyén egészségi állapotával és napi terhelésével együtt érdemes értelmezni.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Mikor és hogyan érdemes mérni
A pulzus mérésének időpontja sokat befolyásol az eredményen. A legmegbízhatóbb értékeket reggel, ébredés után kapjuk, amikor a szervezet még nyugalmi állapotban van. Ilyenkor nem torzítja az adatot sem mozgás, sem stressz, sem koffein.
Fontos az is, hogy a mérés előtt néhány percig nyugodt testhelyzetben maradjunk. Egy kapkodva, rohanás közben mért pulzus félrevezető lehet, és felesleges aggodalmat okozhat.
A pulzusszám alakulására a hormonális változások is hatással vannak, különösen nőknél. A menopauza időszakában sokan tapasztalnak szapora szívverést vagy ingadozó pulzust, ami önmagában még nem jelent szívbetegséget.
Ilyenkor a mozgásszegény életmód tovább erősítheti a tüneteket. Minél kevesebb a napi aktivitás, annál magasabb értékeket mutathat a mérő, még nyugalomban is. Ezért a rendszeres, kíméletes mozgás ebben az életszakaszban különösen fontos.
Mikor érdemes komolyan venni a jeleket
A pulzus önmagában ritkán okoz panaszt, a kísérő tünetek viszont sokat elárulnak. Lassú szívverésnél előfordulhat szédülés, gyengeség vagy akár ájulás, míg a túl gyors pulzus mellkasi szorítással, légszomjjal vagy nyugtalansággal járhat.
A kardiológus szerint alkalmi tünetek esetén nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Ha azonban ezek rendszeresen visszatérnek, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, mert a háttérben kezelést igénylő állapot is állhat.
A szív nem szereti a varázsmegoldásokat
A szívritmuszavarok kezelése ritkán merül ki egyetlen gyógyszerben. Az orvosok gyakran hangsúlyozzák az életmód szerepét, a rendszeres mozgást, a stressz csökkentését és a szabad levegőn töltött idő fontosságát.
Idősebb korban különösen igaz, hogy a test jelzései nem ellenségek, hanem útmutatók. Ha figyelünk rájuk, és nem söpörjük félre a visszatérő tüneteket, a pulzusszám nem félelmetes adat lesz, hanem egy hasznos visszajelzés arról, hogyan van a szívünk.
Ajánló: Fogorvosok figyelmeztetnek: ezért maradhat sárga a fogad akkor is, ha rendszeresen mosod