Mindenki ugyanazt nézi, mégsem látja – hol bújik a kutya a képen?
Egy optikai feladat, ami első pillantásra egyszerűnek tűnik, pedig nagyon sokan elakadnak rajta. A képen elbújt egy kutya, amit az emberek többsége nem vesz észre. A játék jól mutatja, mennyire becsapható a figyelmünk, ha megszokott minták alapján nézzük a képet.
A közösségi oldalakon is ezért pörögnek ezek a feladványok. Egy perc szünet két feladat között, egy kávé mellett, este a kanapén. Ráadásul az egészben van egy kis versenyhangulat is, mert mindenki szeretné elmondani, hogy neki egyből meglett.
Most egy elbújt kutyát kell kiszúrni. Nem egy rajzfilmszerűen feltűnő állatot, hanem olyat, ami szépen beleolvad a környezetbe.
Miért olyan nehéz elsőre észrevenni?
Az ilyen képeknél az a trükk, hogy a szemünk nem mindent vizsgál át egyformán. Általában a nagy formákat, a kontrasztos részeket és a megszokott mintákat keressük. Ha a kutya színe és körvonala hasonlít a háttérhez, könnyen átcsúszik a figyelmünkön.
Sokszor az is számít, mennyire vagyunk fáradtak, mennyi a zavaró részlet, és mennyire kapkodunk. Ha valaki gyors sikerre hajt, pont azt a nyugodt, pásztázó nézést hagyja ki, ami ezeknél a feladatoknál a legtöbbet ér.
Érdemes ilyenkor kicsit hátrébb lépni, mintha nem a részleteket, hanem a kompozíciót néznénk. A rejtett alakok gyakran akkor bukkannak elő, amikor már nem görcsösen keressük őket.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Egy kis kapaszkodó, ha elakadsz
Ha úgy érzed, körbejártad a képet, és még mindig semmi, adok egy támpontot. A kutya a bal oldalon van, és sárgás színű. Ez nem azt jelenti, hogy élénk, rikító sárga, inkább olyan árnyalat, ami könnyen összekeverhető más elemekkel.
Próbáld meg a bal oldalt nem egyben nézni, hanem kisebb területekre osztani. Haladj fentről lefelé, aztán vissza. Néha elég egyetlen furcsa kontúr vagy egy szokatlan árnyék, és utána már összeáll a figura.
Ha van kedved, hunyoríts egy kicsit. Komolyan. Ilyenkor a részletek kisimulnak, és a nagyobb formák néha jobban kirajzolódnak.
Amikor letelik az idő, de még mindig motoszkál benned
Az ilyen feladványok egyik legjobb része, hogy nem az számít, öt másodperc alatt megvan-e. Inkább az, hogy mennyire tudunk fókuszálni, és közben mennyire vesszük észre, hogyan ver át minket a saját figyelmünk.
Sokan ilyenkor nevetnek egyet magukon, aztán újra ránéznek, és persze rögtön meglátják. Van benne valami felszabadító, mert emlékeztet arra, hogy nem kell mindent azonnal és tökéletesen észrevenni.
Ha már megvan a kutya, valószínűleg utána nem is érted, hogyan nem láttad korábban. Ez a műfaj pont ettől működik.
Ajánló: Évtizedekig titkolták: ettől volt a nagymamák zserbója verhetetlen